Tegnap megkaptam az infúziómat Kölnben. Egy kis matematika: kéthetente vannak a kezelések, ez 26 x 2 = 52, azaz elértem az 52. héthez, az első év végéhez! Csuhajja!!!
A novemberi MRI vizsgálatok eredményét végre kézhez kaptam, a következőket tartalmazza: a korábbi vizsgálatok eredményével összehasonlítva mindenféle axillában, mediastinumban és egyéb zegzugos helyeken a bucik mérete KONSTANS vagy kis mértékben CSÖKKENTEK. A végső értékelés még hátra van. Decemberre beírtak a következő két kezelésre, egyenlőre marad minden a régiben.
Egyszer azt "vágta a fejemhez" egy üzemorvos, hogy nem tudom elengedni a betegségemet, azért mondom mindig azt, hogy a limfómám. Hogy lehet másképpen mondani ezt a betegséget, ha hozzám tartozik?! Mit csináljak, ha itt van a mindennapokban? Tulajdonképpen megszoktam már, hogy ez van, tiltakozni már egy ideje nem tiltakozom, elfogadtam a helyzetet. Hozzá tartozik a hétköznapokhoz. Regi repcsire ül kéthetente, kimegy, bemegy a kórházba, leveszik a vérét, délután megkapja az infúziót és este hazarepül. Ennyi. Hogyan lehetne ezt figyelmen kívül hagyni?
Most a limfóma alszik és szeretném, ha ez nagyon-nagyon-nagyon sokáig így is maradna...
A hétköznapokban nincs változás, folyamatosan dolgozunk. Mostanában a Mikulás-napi bulik szervezése köti le a társaság szabad perceit, aztán rajzverseny is volt a kollégák gyerekeinek. Karácsonyi bulinak a vacsorájára kértem ajánlatokat, adományokat gyűjtünk, szervezünk.
A Mikulás-buli első lépéseként pár hete megjöttek a rénszarvasok, ugye milyen helyesek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése