Felső-Ausztria

Barátnőmmel pár hónapja beszéltük, hogy valahová elutazhatnánk közösen az államalapítási ünnepünk környékén, pár napra. Hosszas tanakodás után választásunk Felső-Ausztriára, Salzkammergut tartományra esett, ezen belül is a Hallstatti-tó környékére. Az utazás előtt pár héttel próbáltunk apartmant foglalni 4 felnőttre és 2 gyerekre, nagy választék már nem volt! Szóval azt foglaltuk ami volt, így kerültünk Gosau városába. Rábafüzesen keresztül léptünk határt, onnan kocsikázva fel a hegyekbe, pár megálló és 7 óra utazás után értük el a szállásunkat. 

Gosau a Dachstein hegy lábainál fekszik, tengerszint felett kb. 780 méter magasságban, egy völgyben. A hosszú főutca mellett épült alpesi házak, a gyönyörűen virágzó és élénk színű muskátlikkal fenséges látványt nyújtanak. Utazáunk utáni első nap, pénteken is ezen a környéken maradtunk, bementünk az Őslényparkba (Urzeitwaldpark), felmentünk a tóhoz (Gosausee), onnan pedig libegővel (Gosaukammbahn) fel a hegyre és onnan néztünk szét:

Délután bementünk Hallstatt városába, ahol a házak a sziklafalba épültek, egymás alá - fölé - mellé, mesés összképet alkotva:

A városka főterén is látható, hogy még a gyümölcsfákat is úgy "növesztik" a helyszűke miatt, hogy felfelé haladjanak a házfalon, így helyet is megspórolnak és a termés leszüretelhető az emeleti ablakokból:

Vasárnap egy hajó fedélzetéről is megcsodálhattuk a város látképét:

Második nap utunk Bad Ischl-be vezetett, a császárvárosba. Megnéztük Ferenc József és Sissi császári nyaralóját:

Délután a St. Wolfgang településen sétáltunk, a legromantikusabb hely, amit valaha életemben láttam (ehhez biztosan az is hozzájárult, hogy kisütött a nap és 30 fokra kúszott fel a hőmérséklet). A tó (Wolfgangsee) a tartomány legnagyobb tava és ez az a hely, ahonnan vonattal (SchafbergBahn) felmehetünk a Schafberg hegycsúcsra és jó időben láthatjuk a környék összes tavát! 

Vasárnap délelőtt még kicsit kedveztünk a helyi látványosságoknak a Hallstatti-tónál, felejthetetlen élményben volt részünk. Egy biztos, hogy 2,5 nap kevés ahhoz, hogy mindent lássunk a környéken, ez csak bemelegítésnek jó! 

Horgolt nyuszika

Lotti következő kérésének is eleget tettem, elkészült a nyuszika, amit már jó pár hónapja elkezdtem! 

A darabok a horgolós táskámban kallódtak, nem volt időm a befejezésre. Azonban a héten a gyereket is kölcsönkaptam pár napra, persze ezzel azt is vállaltam, hogy befejezem a félkész muszókát. Megérte :-) volt egy kislányom 4 napig, gazdagabb lettem ezzel az élménnyel + egy vízzel fixálós tetoválással, némi elvesztett Uno játszmával és pár mesefilm megnézésével.

A magyar mintáját itt találtam (köszönettel Topy világának a fordításért):

Tavaszváró nyuszi

Az elkészült nyuszi-lány a konyhaasztalon ülve, tavirózsa-gyertya társaságában:

Lotti kezében:

Szabadon

A mai nap már a 2. hétköznap a munkám nélkül. Múlt pénteken volt az utolsó napom, terveztem sok-sok mindent arra a napra, a fele sem valósult meg. Kolléganőmmel búcsú-reggelivel készültünk a kollégáknak, Ő gyesre ment, én meg csak úgy el, pihenni. 

Azon a napon volt minden: utolsó pillanatban, bejelentkezés nélkül érkező beszállító, aki mindenáron velem akarta megoldani a problémáját; utolsó pillanatban megérkező engedélyek szerződések felbontására, panaszkodó emberek, hogy mit csinál rosszul a vezetés. 

Nagyon sajnálom, hogy le kell zárnom életem ezen szakaszát, mert rengeteg dologban támogatást kaptam tőlük, de mostanában úgy éreztem, hogy a stressz újra belopja magát abba az elviselhetetlen szakaszba, amitől már aludni nem tudtam. 2 hónapig rágódtam a dolgon, azt éreztem, hogy nem tudok minden téren megfelelni. Folyton rohantunk mindenhová, a hétköznapok egybefolytak. Akkor mondtam azt, hogy megállok, mert ha nem, akkor ebből nagyobb baj lesz! 37 évesen el tudom dönteni, hogy mit akarok csinálni és mit nem. 

8 évet dolgoztam velük, ebből 7 évet a limfómával való küzdelemben. Szerintem klassz kis csapat :-) örülök, hogy részese voltam ennek a családnak, mert ez egy kis család, akárhogyan is, a munkában sok időt töltünk, nem lehet érzelemmentesen csinálni a hétköznapokat. Az érzés, hogy tartozunk valahová - főleg a nehéz időkben - felbecsülhetetlen! Jó volt ide tartozni!

De most már más az irány... elsőnek kitakarítok itthon, meg kidobálom a kallódó dolgokat. Aztán ma érkezik barátnőm kislánya, pár napot velük fog tölteni - ezt már a tavasszal lebeszéltük és én állom a szavamat. Be kell mennem az adóhatósághoz, fixáltam órákat a német tanárnőmmel és fel kellene hívnom az edzőmet is, megyek tornázni. Jövő héten kezelés Kölnben, utána egy pár napos pihenés a barátokkal. Mikor fogok így unatkozni?!

Képek a búcsú-reggeliről: