Szegedi téli túra

Az úgy már nem is jó, ha eseménytelenek a napok :-) Van egy kis gond a port katéteremmel: befelé szépen vezet, becsöpög az infúzió minden gond nélkül, de kifelé nem jön belőle vér, hiába próbálják a fecskendővel visszaszívni (ez elvárás volna, hogy mindkét irányba működjön gond nélkül).

Természetesen az infúzió után újra megjavul és a kinyerhető a vér belőle, de ezek a problémák próbára teszik a nővérek türelmét Kölnben és azt feltételezik, hogy trombózis lehet benne, menjek és nézessem meg röntgen felvétel alatt.

Beszéltem a szegedi hematológiával, akik segítségével majdnem 2 éve megkaptam ezt a "power-port" katétert, a történet itt elérhető: Port beültetés

Én olyan izgatottan és feszülten léptem be az osztályra, olyan gondolatok jártak a fejemben, hogy mit fognak hozzám szólni, hogy ilyen kövér vagyok? Mit gondolnak majd, ha meglátnak? És aztán csak őszinte örömet láttam a szemekben, mosolyt az arcokon... hogy igen, életben van! Hogy nem hiába dolgoztak! Professzor asszonnyal is sikerült találkozni pár perc erejéig, nagyon jó volt látni, hogy folyamatosan dolgozik és véleményem szerint most sokkal többet rendel, mint 6 évvel ezelőtt.

A port katéteremet főnővér megnézte, kaptam bele egy kis "vízkőoldót" - mi így hívjuk azt a szert, amit a portok megmentésére használnak. Aztán átmentünk a röntgenbe is, készítettek felvételt arról, hogy semmi sem akadályozza meg a folyadék átjutását a kamrából a csőbe. A helyzet továbbra is változatlan: befelé szépen vezet, kifelé nem jön belőle a vér - azonban kiderült és dokumentálták is, nincs benne trombózis! Az eredményeket megküldtem Kölnbe, várom a visszajelzésüket a további teendők kapcsán. A kérdés most az, hogy benn maradjon a katéter vagy kicseréljék?

Mivel csak jöttünk és mentünk (8 órát töltöttünk autóban 24 óra leforgása alatt), ennyit láttam Szegedből, a klinikán kívül, a befagyott Tiszát:

Összehasonlításképpen egy nyári kép: a Tisza ezen szakaszán anno sárkányhajó versenyen vett részt a nemesvámosi Alcoa Féktelen Sárkányai csapata, az Elsőbálozók kupáját nyerték meg:

Három kilométer a futópadon és egyéb gondolkodni valók

Amióta Kaposváron lakunk, azóta itt is van saját tanárom, akihez tornázni járok hetente kétszer. A gyakorlatok nem csak a fizikális erőmet hivatottak javítani, a súlyomat kordában tartani, hanem a szédülésemet redukálni, az ízületeket erősíteni és azokat a menopauzás tüneteket tompítani, amikkel megküzdök a hétköznapokban. Pontosan 4 évvel ezelőtt az izmok és a zsírok teljesen eltűntek rólam. Aztán jött a transzplantáció és az addig működő menstruációmat megállították, hogy ne okozzon gondot a steril szobás, lábadozós időszak alatt. Hát, ez annyira jól sikerült, hogy azóta tényleg "nem okoz gondot", azaz nem létezik. Helyette vannak hőhullámok, érzelmi hullámvasutak, hüvelyszárazság és ilyesmik... 

Sokat olvastam arról, hogy a rendszeres sport segít a klimaxos időszakban kordában tartani a súlyt, megelőzhető vele a csontritkulás és boldogsághormont, endorfint szabadít fel!

Egy ideje csinálom már a rendszeres mozgást, de edzőteremben eddig még nem jártam. Most is csak azért megyek le, mert párom is megy hetente kétszer, így úgy döntöttem, hogy vele tartok. A futópadot szúrtam ki magamnak segítségnek, de csak gyaloglok rajta, ma reggel elértem a 3 kilométert 40 perc alatt, a végén némi emelkedő beiktatásával. Tudom, hogy ez nem sok azoknak, akik rendszeresen sportolnak, de nekem, aki eddig nem volt egy nagy atléta, nekem ez nagyon klassz eredmény. A futópadon eltöltött idő alatt pedig szépen lehet gondolkodni az élet nagy kérdésein!

Visszatérve a klimaxos tünetekhez, másfél hete rákérdeztem az egyik kinti doktornőnél, hogy mégis mit ajánlana. Azzal a krémmel, amit javasolt egy kicsit sem szeretnék próbálkozni, mert nem szimpatikus, hogy a betegtájékoztatóban azt írják: ne használja, ha emlődaganata van és akkor sem, ha ösztrogénre érzékeny daganatos betegsége van. Ismerem az orvosi tankönyvek álláspontját, miszerint a limfóma NEM hormonális eredetű. Viszont azt is tudom, hogy nálam hogyan kezdődött ez az egész: kimaradozó menstruáció, aztán a gyerekvállalás érdekében hormon injekciók és utána rá pár hónapra a diagnózis... így akkor is ellenérzést vált ki nálam az ilyen jellegű krém, ha semmilyen hatása sincs. Tovább fogok keresgélni a témában és remélem, hogy találok valami normális, használható megoldást.

Egy fotó a bejegyzés végére, teljesen más témában: múlt pénteken végre Kaposvárra is megérkezett a hó, azóta a nagy része már el is olvadt!

Közben persze horgolok is, megint egy sálon dolgozom:

Boldog új évet!

A karácsonyi bejegyzésem elmaradt, mert december 22-én még infúzión voltam Kölnben, a hazautazás után, pénteken már a karácsonyra készültünk: karácsonyfa díszítéssel, takarítással, kacsacomb sütéssel és sétával a városban. Aztán megtettünk kb. 900 kilométert a családjaink felkeresésével, az óév utolsó napjaiban pedig vendégeket fogadtunk, itthon. Mozgalmas hetek vannak a hátunk mögött.

Boldog új évet kívánok elsősorban magunknak, aztán pedig mindenkinek!!! Legyen ez az év továbbra is tünetmentes és komplett remisszióval teli, a többit meg jön magától - ezt mondta ma öreg barátném, Zsébi. Milyen igaza van... Ő 75 éves és 2013-ban ismertem meg a Kékgolyóban, a barátnői hozták be az első kezelésre az A-bel osztályra. Azóta is jól van, kitűnő állapotban, hála az égnek!

Mutatom, hogy mik készültek karácsonyi ajándéknak:

Kendő Nenának

Szőnyeg pólófonalból Anyunak

Unikornis lilában, Laura keresztlányunknak

Allergia terén lényeges változás nincs, az ünnepek alatt volt olyan szájfeldagadás, ami kora reggel történt úgy, hogy nem ettem előtte semmit. Meg még a reptéren volt egy, de az a sajtos perectől indult el, mert csak azt ettem közvetlenül a kezelés után. Az orvossal átbeszéltem a dolgokat, februártól növelni fogjuk a két infúzió között eltelt időt: átállunk három hetes ciklusra! Ez volt a legjobb hír karácsony előtt, amit kaphattunk :)