2017. november 28., kedd

Várok az eredményekre

Október közepén és november elején sor került a szokásos MRI vizsgálatokra, ez a második, amikor fél év telt el az utolsó ellenőrzés óta. Végül is ez a normális menetrend azoknál, akik komplett remissziót mutatnak fel több, egymás utáni képalkotó vizsgálaton. Egyébként megint új orvosom van, most egy fiatal hölgy csinálta a konzultációkat az utóbbi 2 alkalommal. Nem azt mondom, hogy havonta váltják egymást, de Ő már a 4. doki az elmúlt 3 évben, azokról nem is beszélve, akik helyettesítenek, ha jól számolom, így akkor 7 orvost volt szerencsém megismerni. Az MRI eredményét várhatóan csütörtökön mondják meg, csakis és kizárólag személyes konzultáció keretein belül. Mi mást mondhatnék, mint azt, hogy izgatottan várom?

November 11-én "ünnepeltem" 3 éves évfordulóját az első találkozásnak a kölni kísérleti csapattal. Jó megállapítani azt, hogy végre, egy gyógyszer, ami bevált nálam, amitől jól vagyok, amitől olyannak tűnnek a hétköznapok, mintha semmi bajom se lenne. 

Az utóbbi hetekben a családi életünk kicsit a feje tetejére állt: apósomat október 13-án stroke-kal bevitték a kórházba, Őt azóta már átszállították a rehabilitációra, szerintem hétről hétre javul az állapota. Férjem igyekszik menni, amennyit csak tud, ahogy tudok, én is vele tartok. Sajnos elég messze laknak a szüleink, így elég nehéz vállalkozás a részünkről minden hétvégén útnak indulni, a munka - kezelés - felújítás mellett és megsúgom, hogy már mi sem vagyunk huszonévesek, kezdünk fáradni. 

Múlt hétvégén Anyukámat is benn fogták a kórházban, Ő meg a gerincével-derekával kínlódik, remélhetőleg hamarosan megszűnik a gyulladás és hazaengedik. Próbáltam keresni McKenzie tornával foglalkozó gyógytornászt Hatvan környékén, de csak én nem találok, én vagyok ilyen ügyetlen? 

Közben zajlanak azok a felújítások, amiket még az idénre beterveztünk. Azt nem mondom, hogy nincs benne valami csavar, mert már hogyne lenne! A 3 hete beszerelt vadiúj gázkazánunk tegnap megadta magát, félüzemben működik. Végül is a régi kazántól vártam ugyanezt, hogy megadja magát még a tél beállta előtt. Az újról feltételezni sem feltételeztem ilyesmit! A festők jelenleg festik a házat - tisztában vagyok vele, hogy nem ilyenkor illik festetni, de mivel a férjem unokatestvérét kértük meg a feladatra, így ők akkor jönnek, amikor tudnak. Egy dolgot biztosan állíthatok, hogy azokkal a részekkel, amikkel már elkészültek, azt nagyon szépen megcsinálták, öröm ránézni a falakra és a ronda, régi színek helyett erre a világos bézs meg barackos árnyalatra. 

Konklúziónak csak azt tudom mondani, hogy hajrá karácsonyi készülődés! Némi képes-ízelítő Kaposvár főutcájáról, ahová már az adventi időszak előtt beköltöztek az árusok, vasárnap már árulták a forralt-bort, a kürtőskalácsot...


2017. november 2., csütörtök

Halottak napjára

Az elmúlt hetekben-napokban két ismerősöm is távozott a földi létből, daganatos betegségben. Az egyik Elena, másik pedig Gabika. Az előbbi 50 év feletti, mindig mosolygós, világlátott hölgy, utóbbi pedig 36 éves fiatalasszony és édesanya, akiről azt tudom, hogy az utolsó pillanatig hitt a csodában és a felépülésben. Nyugodjanak békén, most már ők vigyáznak ránk valahonnan máshonnan. Két kedves lélek megint itt hagyott bennünket.

Szülőfalum temetőjében is már tegnap kora reggel virágokkal és mécsesekkel vonultak kifelé az emberek, hogy megemlékezzenek szeretteikről. Azokról, aki az emberi lét furcsa körforgása révén már nem lehetnek velünk, akiktől az életet kaptuk és akik már visszaadták a lelküket a teremtőnek. Deres, hideg reggelen gyújtottuk meg a gyertyákat. Virágok mindenhol, apámon sárga rózsa, fehér krizantém. Nagyszülőkön is rengeteg virág sorakozik, mécsesek a sírok előtt. Ez az a nap, amikor meglátogatjuk halottaikat és az emlékezés jegyében telik az idő. Régóta nincsenek már közöttünk, nem is emlékszem minden pillanatra velük kapcsolatban. Hála az égnek fényképek, videófelvételek őrzik néhány mozzanatukat, jó néhány emléket felidézve ezzel. Arra kérem őket most is, mint ahogyan eddig is kértem, hogy vigyázzák utunkat, vigyázzanak ránk.

Kertem utolsó virágait - mint a szeretet szimbolikáját - hozom záró fotónak a bejegyzéshez: