Mostanában azt veszem észre, hogy kezdek kifogyni a mondanivalóból. Vagy nem történik semmi érdekes velem (ami azért nem teljesen fedi a valóságot) vagy egyszerűen nem tudom megfogalmazni a gondolataimat szépre, blogbejegyzésre méltóan. Remélem, hamarosan átlendülök a holtponton és nem hagyok ekkora szünetet két bejegyzés között.
Hogy teltek az ünnepek? Nálunk családiasan. Plusz sok utazással, amit sajnos egyre rosszabbul viselek a kölni túrák mellett. Ha jól számolom, durván 900 kilométert kocsikáztunk. Az ünnepek első felében Anyukámékhoz mentünk, onnan férjem családjához, majd hazajöttünk és másnap barátainkat vártuk, hogy együtt töltsük a szilvesztert. Gondolom, hogy azért kezdem "nemszeretni" a kocsiban eltöltött időt, mert amúgy is sokat utazom, és ezen nem fog segíteni az, hogy mostantól minden második héten ülök repülőre. A cél azonban továbbra is világos és egyértelmű: az életem és az egészségi állapotom a tét, tehát a fogamat összeszorítva megyek előre, tovább.
Rögtön az újév másnapján már úton voltam, másnap viszonylag gyorsan végeztem a kórházban, így volt időm kipróbálni egy helyi vonatot, ami a düsseldorfi reptérig vitt át Kölnből. Az út majdnem másfél órás volt, ami csak olyan napokon kivitelezhető, amikor időben el tudok jönni a kórházból és van 2 órányi szabadidőm, mielőtt felszállnék a hazafelé tartó repülőre. Azt nem mondom, hogy nem pánikoltam be közben és hívtam fel a férjemet a kölni pályaudvarról, de szegény nem tud nekem segíteni 1000 kilométer távolságból, telefonon, a problémát magamnak kell megoldani ott helyben. Régebben, amikor még vonattal jártam ki Bécsből Kölnbe, már akkor sem voltam oda a kölni főpályaudvarért, voltak kalandjaim (amikor tüntetők miatt lezárták a vasútállomást), amiket egyedül kellett megoldani. Meglátom, hogy a jövőben hogyan lesz időm és kedvem használni ezt a fajta átutazási módot.
Az ünnepek alatt felszedett két kiló pluszt kénytelen voltam bevallani a kezelőorvosomnak, mert súlyra mérik a gyógyszert :) biztos vannak olyanok, akik az ünnepek alatt is tudják tartani magukat és nem esznek össze-vissza mindenféle finomságot. Na, ez nem én vagyok! Így is olyan nehezen tartom a súlyom, csak az vált be az utóbbi másfél évben, hogy 3 óránként eszem, szem előtt tartva, hogy teljes kiőrlésű lisztből sütök kenyeret, cukor helyett nyírfacukrot/eritritet használok és köretnek bulgurt készítek zöldségekkel a főétkezések mellé. No de karácsonykor, egy kis ez, egy kis az, abból is egy kicsi meg amabból is és hipp-hopp jönnek a plusz kilók.
Csütörtök este mire hazaértünk a reptérről, Fonyódot belepte egy vékony hóréteg. Pénteken este indult meg a következő havazás és hozott kb. 15 cm vastag hótakarót. Nem tudom pontosan mennyi esett, mert reggel is és délután is takarítottuk egy jó nagy adagot, a szomszédokkal együtt. Lelkes segítőnk volt Luca, a szembeszomszédunk kutyája, akit elég nehéz volt meggyőzni arról az ideköltözésünk óta, hogy nem kell mindig megugatni bennünket, belekerült pár csirkecsontba! Tegnap egészen jól sikerült a barátkozásunk: (a kép homályos, mert izgága)
Havas állapotok felénk, ami mára jócskán leapadt az éjszakai +3 fok következtében:
Bejegyzésem zárásaként mindenkinek boldog és egészségben gazdag vagy az elért egészségi állapotának megtartásában legyen sikeres a 2019-es évben! Találjátok meg a hétköznapok szépségeit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése