Gyenge immunrendszer

Jelenleg hetente 2x ellenőrzik a vérképem a CMV-fertőzés és a gyógyszerek miatt. Tegnap meglepődve tapasztaltuk, hogy múlt heti 2500 majd 2200 fehérvérsejt érték után lement 1400-ra. Főorvosnő nagyon alapos volt és körbejárta a témát, sokat telefonált, beszélt más orvosokkal, mit csináljunk? Lehetséges, hogy gyógyszer mellékhatás? A döntés megszületett: a CMV-fertőzés gyógyszeradagját elfelezte a csökkenő citomegalovírus értékek miatt, de felezésre került az aciclovir is.

 

Persze nem úsztam meg a fehérvérsejt szám növelő injekciót, amit most Árpinak kell belém böknie, mivel nem tudom rávenni magam, hogy hason bökjem magam. Tudom, annyi mindenen keresztül mentem már, és pont ez nem megy? Megkértük az osztály nővéreit, hogy segítsenek nekünk, mutassák meg, hogyan is kell ezt csinálni. Ági nővér egy kicsit elcsodálkozott, furcsán nézett ránk, azt hitte, hülyéskedünk, de aztán elmeséltük neki, hogy régen ezt nem a férjem csinálta, nincs benne gyakorlata. Kaptunk egy profi oktatást, úgyhogy ma reggel már itthon kaptam a szuri és jelentem, túléltem :)

 

Egyébként nem lennék ideges, ha időközben nem fáztam volna meg. Vagyis abból gondolom, hogy megfáztam és nem vírust szedtem össze, hogy nem vagyok lázas, viszont cserébe most már köhögök. Ez nem túl jó hír ilyen alacsony működésű immunrendszer mellett, igyekszem is sokat inni, főztem gyömbérteát, szednem kell a Sumetrolimot reggel - este. Cserébe holnap reggel megint vérképet néznek.

 

Hogy mikor folytatódik a kezelés a limfóma ellen? Ez nem egyszerű kérdés és jelenleg még nem tudjuk. Az erőnlétem javul, de még messzemenőleg nem vagyok az igazi. Gyorsabb ételeket már meg tudok főzni, de van amikor nem bírom egyedül befejezni. Árpi rengeteget kulizott helyettem az elmúlt hónapokban itthon: főzött, mosott, vasalt. Arról nem beszélve, volt olyan, hogy reggel fél 7-kor már ott volt nálam a kórházban, hogy utána munkába tudjon menni. Vagy késő este munka után jött és hozta a mosott ruhákat. Végtelenül hálás vagyok neki mindezért, mert nagyon sokan nem tennék meg a nejükért mindazt, amit Ő megcsinál (lassan 11 éve). Ahogy javulok, próbálom mentesíteni őt amennyire csak tudom, de van amikor nem tudom kisütni a halat egyedül és meg kell várnom őt este. (ez a hazajövetel utáni 4. napon történt). Arról nem beszélve, hogy mentálisan mennyire megerőltető egy ilyen helyzet. Pontosan tudom, hogy mennyire tehetetlennek érezte magát, amikor hetekig beteg voltam és nem tudtuk, mi okozza. Attól, hogy mi nem beszélünk ezekről a dolgokról a nagyvilágnak és nem posztoljuk a közösségi oldalakon az aktuális érzelmi állapotunkat vagy a vélt/valós sérelmeinket, attól ez még egy rettenetesen nehéz szituáció. Azért is írok erről, úgy érzem írnom kell róla, mert sokan azt gondolják, hogy nekünk ez már csak "rutin". Nem, nem az. Ahogy megyünk előre az időben, egyre nehezebb feldolgozni a váratlan helyzeteket és ami régebben csak pár napba telt, azt most sokszor hetekig elhúzódó folyamattá vált.

 

A gyenge immunrendszer miatt közösségbe nem mehetek, még bevásárolni sem, de amúgy nincs is hozzá túl sok kedvem. Teljesen olyan szabályok léptek életbe, mint a transzplantáció után. Az egyetlen hely, ahová járok, az az Onkológia. Nem mintha nem szeretném őket, akik ott dolgoznak, de azért el tudnék képzelni ennél jobb helyet is, mondjuk egy finom sütit egy klassz cukrászdában :-) Nem baj, majd tavasszal!