Kertem 2021

Azt hiszem idén még nem sokat mutattam a kertemből, ami van vagy 100 négyzetméter + a ház + a faház + a kocsibeálló. Tudom, nem nagy terület, de minden évben van valami újdonság, amivel kísérletezek. Idén sem történt másképp, most magasított ágyást készítettünk tavasszal. A pontos méreteit nem tudom, mármint a magasságát, de 1 méter széles és majd 3 méter hosszú lett a kicsike. Eredetileg kettőt terveztem, de a második létezését még kérdőjeles álláspontra tettem. A nagy kék virágládám nyomán ezt is kékre festettem (Bondex garden colors) - imádom ezt a színt és ragaszkodtam hozzá, hogy ilyen legyen. A tetején a fakeret egy kis fóliasátornak ad helyet egyébként, ezt egyenlőre csak fakezelővel kezeltem, festésre még nem jutott idő/erő + a sok eső sem kedvezett felénk a festési tevékenységeknek idén (pedig volna még mit festenem). Vettem bele egy izzadó tömlőt, sosem hittem volna, hogy ilyen létezik - amikor összedugom a slaggal, tényleg izzad és úgy locsol, mókás volt elsőre.

Az ágyás aljába belekerült egy nagy adag ág a szomszédok jóvoltából, metszési időszakot követően. Hosszabbak, rövidebbek. Aztán egy adag száraz pampafű, a másik szomszédom jóvoltából. Némi faforgács. Ez lesz az ágyás magja, ami ha elkezd rohadni, akkor hővel táplálja az én kis növényeimet alulról és terveim szerint idén kipróbálom a "tél alá vetés" fogalmát. 

Íme egy kép a fóliasátor vázakkal, még kora tavaszról:

Vettem 5 szál salátát a fonyódi piacon, 300 Forintért - ez került a jobb szélébe. Azóta kettőt már megnyammogtunk, az egyiket tojásos nokedlivel, a másikat meg sült hús mellé. Tegnap hoztam be a harmadikat, ma behozon a negyediket... mellette tépősaláta szalagokat fektettem, háááát talán több hely kellett volna neki. Aztán van itt két zeller, a többi paradicsom, paprika - védőnövények a büdöske, hagyma, petrezselyem és a bazsalikom. Mivel nagy paradicsom - fogyasztók vagyunk, ezért került bele többségében ez a növény. 

Azért idén sem hagyott nyugodni a kísérletező kedvem a kert többi részében sem. Van például uborkám, cserépben:

Anyukámtól kaptam kálát:

Van ám rohamosztagos cserepem, Anyu festette. Lesz esz Darth Vader nagyuras is!

A régi, kék ládámba manó-paradicsom került: (épp virágzik felette a gyöngyvirág cserje, aminek potyog a szirma)

Érik az áfonya, az eper - mind cserépben van:

Van még málna, szeder, nyári orgona, menta és más fűszernövények, hoztam szőlőt, aminek még a helyét meg kell találni. Van egy fügém cserépben, de szegény szerintem csak szenved ott. Szívvirág, felénk Jézus szíve virágnak hívják szülőfalumban:

Van néhány begóiám, muskátlim és a legújabb szerzeményem egy Olea Europea - olajfa. Azt mondta erre Frei Tamás Friderikusz Sándor podcastjában, hogy ez ember ezt nem magának ülteti, hanem az unokájának. Nos, azt hiszem ezt csak a magunk örömére hoztam, mert imádjuk a tengert és arra emlékeztet a léte a kertemben. 

Utolsó  képnek a Szegeden elkezdett és itthon befejezett egy gombolyagos projektet hoztam. Jelenleg sem ficánkolok még túlzottan, de igyekszem haladni a dolgaimmal.

Port-katéter eltávolítás

Eljött az ideje, hogy megváljak a 2015-ben beültetett port-katéteremtől. Hűséges társam volt az elmúlt 6 évben, az javasolt élettartama is lejárt már, infektológiai szempontból sem volt így a legegészségesebb - éreztem, hogy el kell búcsúznunk egymástól. Az ambuláns műtétre végül Szegeden került sor, azoknál, akik ezt annak idején beültették. Hétfőn reggel fél 8-kor vártak a műtétre. Ez a típusú katéter tulajdonképpen úgy néz ki, mint egy mini, számítógépes egér: van neki egy feje meg egy zsinórja. Az enyém egy Celsite típusú volt a Brauntól, igazi kis strapabíró, ami kibírta a nagyobb nyomású kontrasztanyag befecskendezéseket is. Ha rákerestek az interneten, meg tudjátok nézni, milyen is ez. Mivel bőr alá ültetik be, a seb összeforradása után remekül lehet használni az ehhez való tű segítségével: nem kell vénát keresgélni, csak megszúrják a port fejét és már lehet is használni. Ez főleg az olyan betegeknél előny, akiknek abszolúte rossz vénái vannak - de azzal is kell számolni, hogy kemoterápiában az gyógyszerek a vénát sem kímélik, ergo előbb-utóbb a páciensek vénái eltűnnek. Magyarországon talán nem használják annyira, mint Németországban, pedig ez egy szuper megoldás és nem utolsó sorban, segíti a beteget, kevesebb frusztráció éri, ugyanis ha nem sikerül elsőre vénát találni, az mind a nővért, mind bennünket megvisel lelkileg. 

Szóval túl vagyok az eltávolításon, ami szerintem nehezebb volt az átlagosnál, de ne csodálkozzak, hiszen jóval több időt töltött bennem ez a port-katéter, mint kellett volna. Idő azonban nem volt egy másik beültetésére, a folyamatos kölni utak és az utána következő kemó + immunterápia mellett. Most már itthon vagyok és a következő napokat főleg vízszintesben tervezem tölteni, vagyis nem fogok füvet nyírni vagy locsolni a kertben, ez biztos, hogy most a férjemre marad. Amíg nem voltunk itthon, a szomszédokat kértem meg, hogy locsolják meg a növényeimet, sajnáltam volna, ha az eddigi munkám kárba veszett volna. Mire hazajöttünk, két meglepetés is várt. Virágot hozott a kála, amit Anyukámtól kaptam :) 

Szomszéd kislány rajzai a hálónk ablaka előtt, az aszfalton:

Milyen szuper már így hazaérkezni! 

Nézzétek el nekem, hogy ha kevesebbet jelentkezem mostantól, mert itt a nyár és én szeretném végre nyugodtan élvezni a szép időt, hogy van kertem, hogy van egy kis stabilitás bennem. Egyre többet tudok sétálni, egyre nagyobb távokat, igaz nem fogok tudni menni pár napig, de jövő héttől remélem újra elkezdhetem. Csak halkan jegyzem meg, pontosan holnap lesz 12 éve, hogy Hodgkin-limfómával diagnosztizáltak. Hosszú egy utazás, ha visszatekintek rá a jelenlegi helyzetemből. Nagyon remélem, hogy egy jó darabig stabil maradok!