Eljött az ideje, hogy megváljak a 2015-ben beültetett port-katéteremtől. Hűséges társam volt az elmúlt 6 évben, az javasolt élettartama is lejárt már, infektológiai szempontból sem volt így a legegészségesebb - éreztem, hogy el kell búcsúznunk egymástól. Az ambuláns műtétre végül Szegeden került sor, azoknál, akik ezt annak idején beültették. Hétfőn reggel fél 8-kor vártak a műtétre. Ez a típusú katéter tulajdonképpen úgy néz ki, mint egy mini, számítógépes egér: van neki egy feje meg egy zsinórja. Az enyém egy Celsite típusú volt a Brauntól, igazi kis strapabíró, ami kibírta a nagyobb nyomású kontrasztanyag befecskendezéseket is. Ha rákerestek az interneten, meg tudjátok nézni, milyen is ez. Mivel bőr alá ültetik be, a seb összeforradása után remekül lehet használni az ehhez való tű segítségével: nem kell vénát keresgélni, csak megszúrják a port fejét és már lehet is használni. Ez főleg az olyan betegeknél előny, akiknek abszolúte rossz vénái vannak - de azzal is kell számolni, hogy kemoterápiában az gyógyszerek a vénát sem kímélik, ergo előbb-utóbb a páciensek vénái eltűnnek. Magyarországon talán nem használják annyira, mint Németországban, pedig ez egy szuper megoldás és nem utolsó sorban, segíti a beteget, kevesebb frusztráció éri, ugyanis ha nem sikerül elsőre vénát találni, az mind a nővért, mind bennünket megvisel lelkileg.
Szóval túl vagyok az eltávolításon, ami szerintem nehezebb volt az átlagosnál, de ne csodálkozzak, hiszen jóval több időt töltött bennem ez a port-katéter, mint kellett volna. Idő azonban nem volt egy másik beültetésére, a folyamatos kölni utak és az utána következő kemó + immunterápia mellett. Most már itthon vagyok és a következő napokat főleg vízszintesben tervezem tölteni, vagyis nem fogok füvet nyírni vagy locsolni a kertben, ez biztos, hogy most a férjemre marad. Amíg nem voltunk itthon, a szomszédokat kértem meg, hogy locsolják meg a növényeimet, sajnáltam volna, ha az eddigi munkám kárba veszett volna. Mire hazajöttünk, két meglepetés is várt. Virágot hozott a kála, amit Anyukámtól kaptam :)
Milyen szuper már így hazaérkezni!
Nézzétek el nekem, hogy ha kevesebbet jelentkezem mostantól, mert itt a nyár és én szeretném végre nyugodtan élvezni a szép időt, hogy van kertem, hogy van egy kis stabilitás bennem. Egyre többet tudok sétálni, egyre nagyobb távokat, igaz nem fogok tudni menni pár napig, de jövő héttől remélem újra elkezdhetem. Csak halkan jegyzem meg, pontosan holnap lesz 12 éve, hogy Hodgkin-limfómával diagnosztizáltak. Hosszú egy utazás, ha visszatekintek rá a jelenlegi helyzetemből. Nagyon remélem, hogy egy jó darabig stabil maradok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése