2010 December - Karácsony után

Számomra az idei Karácsony volt az Ünnepek Ünnepe, mert a szeretteim körében tölthettem ezeket a napokat. Hálás vagyok érte a Sorsnak, Istennek - mindegy hogyan nevezzük, mindkettőben hiszek. Hiszem és tudom, hogy nekem is a maximálisat kell nyújtanom minden nap ahhoz, hogy teljesen egészséges legyek, mert ha én nem küzdök magamért, akkor hogyan várom el másoktól, hogy segítsenek ebben?

Jól megleptünk az idén mindenkit ajándékok terén: a mások arcán lévő mosoly többet jelent minden szónál! A legnagyobb meglepetést a Mamámé volt, akit egy vászonképet kapott, amit a családtagjainak fényképeiből varázsoltak össze ügyes kezek! A legöregebb fénykép 1917-ből való, amit sikerült előbányászni a fiókok mélyéről és persze szépen tovább előre napjainkig, még olyan képet is tettünk rá, ahol kendőben vagyok látható (a Mamám meg sem ismert ezen a képen - hála az égnek mintha kezdené elfelejteni az elmúlt időszakot). 

Az ünnepek előtt találtam rá Ady Endre: Karácsony c. versére, amit szétküldtem a barátaim között, mert remekül kifejezi az érzéseimet, gondolataimat; szeretném, ha itt is megjelenne:

I. Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének, Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek. Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumba A Messiás Boldogságot szokott hozni. A templomba Hosszú sorba Indulnak el ifjak, vének, Az én kedves kis falumban Hálát adnak A magasság Istenének. Mintha itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme sugna, szállna, Az én kedves, kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma. II. Bántja lelkem a nagy város Durva zaja, De jó volna ünnepelni Odahaza. De jó volna tiszta szívből - Úgy mint régen - Fohászkodni, De jó volna megnyugodni. De jó volna mindent, mindent Elfeledni, De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel A világgal Kibékülni, Szeretetben üdvözülni. III. Ha ez a szép rege Igaz hitté válna, Óh, de nagy boldogság Szállna a világra. És a gyarló ember Ember lenne újra, Talizmánja lenne A szomoru útra. Golgota nem volna Ez a földi élet, Egy erő hatná át A nagy mindenséget, Nem volna más vallás, Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent És egymást szeretni... Karácsonyi rege Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra... Találkoztunk barátokkal, családtagokkal, mindenki hitetlenkedve néz ránk, amikor elmeséljük a történetünket; illetve látják, hogy élek és viszonylag jól nézek ki. Nem is sejtik, hogy 1 évvel ezelőtt egy zombi voltam, amikor hazajöttünk a kórházból; csak anyuék jöhettek el hozzánk abban a pár napban és nekik is döbbenet volt. Ha jól emlékszem akkor 7 napig nem ettem semmi lényegeset, csak ittam és háztartási kekszet rágcsáltam... nem volt erőm, még a fürdőbe is a férjem támogatásával tudtam kimenni, amikor ott rosszul lettem, akkor a földön feküdve azon sajnálkoztam, hogy porcica és kosz van a sarokban és hogy nem tudtam kitakarítani az ünnepekre (azóta már megtanultam, hogy a takarítás megvár és csak akkor ciki, ha vendégek jönnek). Szilveszter barátommal és a feleségével vacsoráztunk, az étterem előtt jól megölelgettem és megköszöntem neki, hogy kitartott mellettem ezekben a hónapokban, nagyon sokat számít az, ha a barátaink nem felejtenek el! Vannak olyan barátok, akik amióta megtudták, hogy mi a helyzet, nem telefonálnak, nem írnak, nem jelentkeznek - nekem pedig nincs erőm mindig leveleket írni, amire nem kapok választ. Hála az égnek Szilveszter nem az utóbbiak közé tartozik! Sok szép pillanatunk volt az Ünnepek alatt, és a szilvesztert két tündéri gyerek és szüleik társaságában töltöttük (ők a barátaink). Lottika rajtam aludt el a "takajóval" 11 óra környékén, Peti fiam is kipurcant a tévékészülék előtt; előtte lufiállat hajtogatósat játszottunk: a párom pumpált, én meg hajtogattam a kezdők szerencséjével. Még fincsit is ihattam - kaptam egy kupica rumpuncsot :-)  A páromnak horgolt sál (kezdő horgoló-létem harmadik project feladata):