Az év lezárása

Eljött az év utolsó napja, sok gondolat kavarog a fejemben. Eközben a sütőmben már sül a szilveszteri karaj, párom csendesen alszik ágyunkban, én pedig takaró alatt a nappaliban, ölemben számítógéppel gépelek.

Nehéz évünk volt, csodálatos befejezéssel! Nem is a szakadék széléről jöttünk vissza, hanem még annál is mélyebbről. Néha belegondolok, hogy másképp is lehetett volna, ha már az első sikertelen ABVD kezelések után felküldenek az Onkológiára és megfelelő orvos kezébe kerülök. Azonban tudom azt, hogy minden betegnek megvan a maga útja, kálváriája. Mindenkinél más, nem vagyunk egyformák. Nekem ez így sikerült, tanított bennünket, terelgetett. Szükséges volt a természetgyógyászattal való találkozás is.. amit ugyan nem értek, manapság miért hívunk ennek, mert régen dédanyáink ugyanezt művelték, csak Ők még abban a rendszerben éltek, amikor betartották a természetes körforgás minden mozzanatát: nyáron dolgoztak keményen, télen kipihenték a fáradalmakat. Mi ezt elfelejtettük.

Egy biztos, hogy a férjem, a családom és a kitartó barátok nélkül nem tudtam volna végigcsinálni az utat! Az is biztos, hogy a megfelelő orvossal is találkozni kellett, akiben végre megbízhattunk. Tavaly december 27-én vittek be a Kékgolyóba, még most is előttem van, ahogyan ránkcsodálkoztak az ott dolgozók... büszke vagyok arra, hogy most mekkora örömmel fogadnak, ha ellenőrzésre megyünk. Tudom, hogy erőt merítenek ők is a történetemből!

Ha visszagondolok, hogyan kerekedett ki az egész story végül egy egésszé, teljessé... 

Azt kérem az Égiektől (vagy Sorstól, ha úgy jobban tetszik), hogy az új évben adjanak még több boldog percet, csendes hétköznapokat, sok nyugalmat. Azt is kérem, hogy a Sorstársaim ne járjanak be hasonló kálváriát, mint ami nekünk jutott! És azt is szeretném, hogy a limfómám továbbra is aludjon...

Boldog új évet kívánok!

Happy holidays / Boldog Ünnepeket!

Az idei Karácsonyra kívánság-teljesítő hópelyhet készítettem, extra ajándéknak. Úgy horgoltam, hogy egy kívánságot teljesítsen, amikor fára kerül az újdonsült tulajdonosánál. Én azt kérem az Égiektől, hogy hozzon mindenkinek olyan békés ünnepet, mint amilyen a miénk!

"Hóban ébred majd az ünnep,
minden percben nevet ránk.
Tud-e bármi szebbet adni,
mint a békés nagyvilág?

Körbenézel, s látsz egy arcot
amin némán gond pihen.
Reményt adhatsz pár mosollyal, 
hogy a holnap más legyen. 

Jut még bárkinek 
a tiszta fényből egy cseppnyi láng!
Jókedv könny helyett.. 
Ha másod nincs is, ezt add tovább!

Van még gondolat, 
mi átadható.
S van száz pillanat,
mi szétosztható."

Boldogi kisrózsa

Sok olyan recept van szülőfalumból, amiket a dédnagymamáim és nagymamáim remekül tudtak elkészíteni! Vityu mamám sajtos pogácsájára emlékszem gyerekkoromból, Kisnanya kispatkójára, Éva nagyanyám bejglijére és Terka nagyanyám rétesére, kisrózsájára.

A kisrózsa egy jellegzetesen boldogi sütemény, nekünk az esküvőnkre sütöttek ilyet, a vendégváráshoz. Ezt próbáltuk meg Anyukámmal megsütni még november elején, Ő már tapasztalt ebben, én nem annyira...

A faluban készítenek hozzá formát, íme, ez a hatszirmú változat (nekem speciel hétszirmú van!)

A receptet is idepötyögöm, hátha...

8 dl tejföl

1 sütőpor

4 tojás sárgája

1,5 dkg élesztő

1 tojás nagyságú zsír

1 kg liszt

2 ek cukor

pici só

késhegynyi szódabikarbóna

olaj/ zsír a sütéshez

a tojásfehérjét félretesszük, összeragasztani a „virágokat”

Egy kis adag langyos tejfölbe belemorzsoljuk az élesztőt (pici cukorral), hagyjuk feléledni. A liszthez hozzáadjuk a sütőport, szódabikarbónát, cukrot, sót, a tojások sárgáját, a többi tejfölt, szobahőmérsékletű zsírt, és tésztát gyúrunk belőle, amit alaposan kidolgozunk. Gyenge, de nem ragadós, fánkszerű tésztát kell kapni! Lisztezett gyúrótáblán cipót formázunk, amit egy rövid ideig pihentetünk (max. fél óra), különben túlságosan megkel. Közben kis fazékba öntjük az étolajat, beletesszük a zsírt is, és felforrósítjuk.

A tésztát kisujjnyi vastagra kinyújtjuk, és rózsa formájú szaggatóval kiszúrjuk.

A megmaradt tojásfehérjébe belemártjuk az egyik ujjunkat, és a rózsa közepébe lyukat nyomunk. Ráhelyezünk még egy kiszaggatott formát (képen látható módon), és tojásfehérjés kézzel középen összenyomjuk a kettőt. A fehérje összeragasztja a tésztákat.

Forró zsiradékban kisütjük. Villára felszúrunk egy parafa dugót, és azzal lenyomva tartjuk a rózsák közepét, hogy ott mélyedés maradjon. Sütés közben átforgatjuk, hogy mindkét oldala szép piros legyen.  Ne sokat süssünk egyszerre!

Tálcára szedjük. Amikor az összes kisült, lekvárt teszünk a közepükbe, és gazdagon megszórjuk porcukorral.

Az utolsó mozzanat pedig, hogy jóízűen megesszük!

Fél éves transzplantált

Pontosan ma vagyok fél éves transzplantált! Örömmel veszem tudomásul, hogy ez az időszak mindenféle gond nélkül úgy elszaladt, úgy ahogyan azt remélni sem mertük az elején. Tudom, marha nagy a szám most már, és teljesen más gondolatok foglalkoztattak még a nyár elején!

Az ellenőrzések alapján a vérképem teljesen rendben van, étvágyam töretlen és most már meg is kell állni a hízással. Ami jelentkezik, mint "kellemetlen mellékhatás": fülzúgás, ízületi fájdalom és a máj megnagyobbodása. A hajam szépen nől, rendszeresen járok fodrászhoz :-)

Hétfőtől már a munkába is visszatértem, 4 órás itthoni munkarendben dolgozom. Voltam üzemorvosnál, voltam a régi háziorvosomnál, mindenki elégedett volt az eredményekkel, sőt inkább hitetlenkedő. Pedig nagyon is itt vagyok...

Elkezdődött az advent időszaka, amikor is felkészülünk a Karácsonyra. Mondanom sem kell, ez nálam már hetek óta tart! Áldott készülődést - mondta hétvégén a kürtőskalács árus. Úgy legyen, legyen áldott! Egészséges és Boldogságos. Olyan, amilyet évek óta kívánok magunknak. Csendes, játékos fényes, és legyen hó odakinn. Mi pedig odabenn örülhetünk egymásnak, önmagunknak. Hogy a szép ajándékok között ücsöröghessünk a fa alatt... Egy félévesnek erre van szüksége!