2014. augusztus 25., hétfő

Kerekedik valami

Hirtelen kezd valami egésszé válni ez a végjáték. Az elmúlt hónapok bizonytalanságai most hirtelen kivilágosodtak, a kirakós darabjai lassan összeállnak. És igen, hívjuk VÉGJÁTÉKNAK.

Ma reggeli vérvétel után természetesen nem mehettem haza: se trombocita, se fehérvérsejt. Annyi baj legyen, készültem rá lelkileg. Maradtam. Árpi elment, intézni kell az Életünk normális felét is.

Ahogyan a mostani információk alapján áll a helyzet, szeptember 11-én PET CT. Szeptember 30-án lebeszélt találkozó a Szent László Kórház Transzplantációs osztályára. Hogy innentől kezdve hogyan pörögnek fel / vagy lassulnak le az események, fogalmam sincs.

Vegyük azt, hogy a jó PET CT eredmény függvényében mehetek a transzplantációra. Tételezzük fel. Hogy miért csak feltételezés? Mert az ember lánya ebben a helyzetben sokat gondolkodik és mérlegel, hogy végül is a tumormarker nagyon lecsökkent.. de tényleg nagyon. Reméljük ez jó jel. Meg aztán nincs láz, olyan csontvelőfájós láz, ami júniusban megkeserítette a mindennapokat. Szerintem ez is jó jel. Van donor, remekül egyező donor. Ez is egy remek jel!

Kerekedik ez a történet. Hamarosan vagy nagyon nevetünk, vagy nagyon sírunk.

Szeretném, ha szívből tudnánk megint nevetni, mint tavaly nyáron és az azt követő hónapokban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése