2014. szeptember 30., kedd

Leírom a mai napunkat

Ma reggel 5-kor ébredtünk, hogy időben el tudjunk indulni Budapestre és ne kerüljünk dugóba a reggeli csúcsban. Szépen odaértünk a Szent László kórházba, a portás eligazított bennünket, hogy a másik kapunk, ha bemegyünk, akkor bizonyos díj ellenébe még parkolni is tudunk a transzplantációs épület előtt. Szinte alig várakoztak előttünk, kicsit horgoltam és hamar sorra is kerültünk. 

Előzmény: tudni kell, hogy a PET CT vizsgálat csak múlt héten szerdán valósulhatott meg, mivel addig kórházban voltam és a nem javuló vérkép miatt eltolták egy héttel a dátumot. Ott is voltak bonyodalmak, az ottani "kirakat nővérek" az istennek sem akarták megérteni, hogy vérzékeny vagyok, persze próbálták megszúrni a csuklómon lévő vénát - nem sikerült nekik. Rámförmedtek például, hogy mennyi folyadékot ittam?? Mondtam nekik, hogy az elmúlt másfél órában egy litert. És még azt is hozzátettem, hogy mindannyian tudjuk: 26 kemó után a vénák nem azért rosszak, mert nem iszom eleget (napi 2-3 liter vizet megiszom), hanem mert már nem bírják!! Puffogtak (a szomszéd szobában, nyitott ajtó mellett), hogy márpedig ők nem adják be a portba (ide a vállam alatt beépített csatlakozóba) az izotópot, mert így nem lehet, meg úgy nem lehet; nem fognak ketten állni egy beteg felett. (Talán meg kell említeni, hogy több százezer forintos vizsgálatról van szó, és ebben az évben még nem voltam táppénzen, dolgoztam, volt befizetendő TB járulék a fizetésem után.) Puffogtak, hogy hamis eredmény születik, ha az izotóp feltapad a port belsejébe és akkor majd így meg úgy. Erre mondta nekik doktor nőm, hogy tudni fogja, ha ott világító foltot lát a felvételeken. 

Akkor jöttem rá, hogy nem értenek hozzá, amikor a vezeték végén lévő kupakot elkezdték középen tekergetni, hogy majd leszedik a csatlakozó cső végéről. Mondogattam: kicsit feljebb, kicsit feljebb, na igen , ott! Rámförmedtek, hogy miért nem szúrhatnak meg többször? Mondtam, hogy ezt már a vizsgálat elején is tisztáztuk, vérzékeny vagyok a 13 ezres trombocitákkal. Nagy nehezen belátták, hogy a portot kell használniuk. Az izotóp anyag beadása után egy kis szobába vezetnek, egy órán át megittam egy ánizsos folyadékot. Közben pisilni kellett, kimentem WC-re. Mire a kézmosásra került sor, a csuklóm felpúposodott: a vér tovább folydogált kifelé a vénából a bőr alatt. Néztek ám nagyon a kirakat nővérek! Hogy miért lógatom a karom?! Azt válaszoltam, hogy nadrágot letolni felemelt kézzel sajnos nem tudok.

Vissza a mai naphoz. Hamar sorra kerültünk, de sajnos a PET CT eredmény még mindig nem érkezett meg. Már ezért csúnyán néztek ránk, de főleg akkor, amikor kiderült, hogy a nyakamon és a bal hónaljban tapintható nyirokcsomók vannak! Vélemény: maga így nem transzplantálható. 

Ültem az ágyon, ültem, aztán nekiálltam bőgni. Az elmúlt fél évben arra készítettek fel, hogy transzplantáció lesz. Nem értem. A nyakamon lévő csomók nem világítanak (értsd limfóma mentesek). Akkor most mi ez az egész???

Megkértük a doktor urat hogy hívja fel a doktornőmet. Doktornőm megerősítette neki, hogy a PET CT eredménye negatív (ugyan a lelet még nem jött meg), de megerősítették neki a Pozitronosok. Doktor Úr szerint a PET CT csak egy dolog. Márpedig itt akkor is tapintható nyirokcsomók vannak. A telefonbeszélgetésből ezek után én amiket hallottam, azok a következők voltak: ez nem etikus a donorral szemben (pedig a német donorral 11/12 az egyezőségem!); hogy nincs értelme nálam a transzplantációnak, hiszen a betegség visszajött a saját őssejtes transzplantáció után 8 hónappal és ilyenek hangzottak el a fülünk hallatára.

Kérdeztünk volna még a végén, a hugom megfelelősége kapcsán, hogy vele nem lehetne megcsinálni a transzplantációt? Tudjuk, hogy alig-alig egyezünk... de hátha... véleményt szerettünk volna.
De kb. az volt a válasz, hogy nincs erre több ideje és odakinn sokan várnak.

Összegzés:
1. nem tudom, hogy a 2010-es látogatásunk miatt volt velünk ennyire elutasító? Igen, 2010-ben nemet mondtam a saját őssejtes transzplantációra, mert emberileg addigra megtiportak Veszprémben és a hab a tortán a transzplantációs központ egy másik orvosa volt, akinek flegma és lekezelő modora belőlünk is ugyanezt váltotta ki!
2. rosszul mutatok a statisztikájukban? Igen, mi itten tudjuk, hogy milyen esélyeim vannak, nem vagyunk buták és tudatlanok! Ha rosszul mutatok a statisztikájukban, akkor eleve azt mondják, hogy nem vagyok transzplantálható?
3. Visszamentünk a Kékgolyóba, doktornőm azonnal csináltatott egy TARC tumormarkert (vérvétel útján) és megszúratott ma 3 helyen (tűszúrásos biopszia), hogy bebizonyítsa: tiszta vagyok.

Doktornőm mindent megtesz annak érdekében, hogy bebizonyítsa: transzplantálható vagyok, ezért végeztet még egy sor vizsgálatot.

Ezek után én nem tudom mit mondani. Csak azt tudom mondani, hogy Magyarországon ritka az, hogy valaki jó orvost és megfelelő diagnosztát találjon. Most ha ezek a pesti népek úgy döntenek, hogy mégsem hajlandóak megtranszplantálni, akkor hova megyek?! Megyek külföldre? Azért mert élni akarok, akármennyi előnyt is ad számomra ez az idegen donoros transzplant?

Nagyon ritkán szoktam bevenni nyugtatót, az utóbbi hónapokban sem vettem be (pedig felírták). De ma kétszer is ehhez folyamodtam. 

Nem vagyok tovább hajlandó hallgatni arról, hogy igenis attól halnak meg a rákos emberek, ha bunkó, soha rá nem érő orvost fognak ki! Igen, elmegy az életkedvük és nem akarnak tovább küzdeni, ha ilyennel kerülnek szembe! Ki jogosította fel az ilyeneket? Mire esküdtek fel?

2014. szeptember 22., hétfő

Még mindig kórházban

Ma 4 hete, hogy a csökkentett dózisú kezelés lerombolta a vérképem teljesen, így szükségessé vált a befekvés egy izolált, kórházi szobába. Azok kedvéért, akik nem tudják mivel jár egy kemoterápia és az utána következő időszak, azoknak javaslom a következő web oldalon a fertőzésekről és a fokozott vérzékenységről szóló bekezdést, a kemoterápia mellékhatásai összefoglalóban: kemó mellékhatásai

Szóval én még mindig itt... úgy érzem, hogy ezt most már rettenetes rosszul viselem! Szívem szerint ma reggel 6-kor már összepakoltam volna, még mielőtt levették a vérem a napi ellenőrzéshez. De kárnak.. ma sem javult akkorát a trombocita számom, hogy hazamehessek! A többi érték szépen javul, nincs okom panaszra. Csak ez az incifinci, vérzékenységet okozó kis "semmiség" szab gátat a szabadulásomnak!
Mivel a szervezetem allergiás reakcióval válaszol arra, ha belém folyatnak egy zacskóval belőle... meg azzal, hogy utána meg sem mozdul az érték... nos... nincs értelme felesleges procedúráknak. Orvosom kedvesen nyugtatgat, tudjuk hogy ez indul el legutoljára. Mégis olyan nehéz!!! Nem láttam a nyarat, szinte az egészet itt töltöttem. Szeretnék egy kicsit a szabadban lenni (fényérzékenység ide vagy oda). Szeretnék már házi kosztot enni (bocsesz szakács, de unom a menüdet). Szeretnék már kórházon kívül lenni. 

A PET CT a héten lesz, elhalasztották szerdára. Mivel férjem az utóbbi napokban főzött rám, így rengeteget erősödtem, tegnap még ki is csücsültünk ide a parkba, no nem messzire. Sétálgatunk péntek óta a folyosón idebenn, minden nap várva az aznapi eredményeket. Ma már nem totyogtam :-) szerintem szép tempósan mentem, szédülés nélkül. 

Végre ettem gyümölcsöt (mosott, hámozott) - ez is sokat javított a komfort érzetemen. Azonban Árpi jelenléte, és hogy pénteken levehette a maszkot (ha náthás lenne, akkor viselnie kellene!) egyenesen gyógyító hatással bírt :-)

2014. szeptember 12., péntek

Takarékon

A steril szobában is úgy védekeztem anno, hogy takarék üzemmódra tettem magam - most is ez a megoldás vált be az elmúlt napokban. Nem sokat tudtam enni, rengeteget ittam, keveset beszéltem és inkább a pihenés, mozizásé volt a főszerep, egy számomra vicces sorozat epizódjainak társaságában.

Tegnap reggelre már odáig fajult a helyzet, hogy a mosdóba sem tudtam kimenni a szédülés miatt!! Egyszer kénytelen voltam nekiveselkedni, több percnyi erőgyűjtés után, de azt a pisilést senkinek sem kívánom!

A folyamatos hányinger miatt a kommunikációt is minimálisra vettem. Amúgy sem lehet bokákolva beszélgetni, irtó kellemetlen. A sok hányás meg még kellemetlenebb, volt, hogy a 4. kanál kaja már nem ment le, visszafordult.

Hála az Égnek, a súlyomból nem veszítettem sokat ennek ellenére!

A fehérvérsejtem továbbra is 0,5 körül mozog, trombocitáim száma 1. Egyik sem az az ideális, hadd fogalmazzak szépen :-) a PET CT így elhalasztásra került.

Tegnap délután újra kaptam vért, sőőőt délután ettem pár falat rántott csirkét (pedig ezt nem javasolják, nehogy felsértse a száj belsejét! - ennek puha volt a panírja). Utána pedig palacsintát!! Üreset, csak egy kis vaníliás szósz volt körülötte... hm... semmi erős, zavaró íz! Nem lehet leírni az érzést, hogy tudtam enni, meg hogy bennmaradtak az ételek a pocakomban!!

2014. szeptember 3., szerda

Vérre menő dolgok

Napok óta vártam a vérre, mert napok óta anémiás vagyok, trombocitahiányos és reggelre már szédülős is. Nem mertem kimenni zuhanyozni sem, attól való félelmemben, hogy ha ezt egyedül csinálom és véletlenül megszédülök, beütöm valami testrészemet és akkor meg elvérzek, elfolyik az a maradék kis vérem!!! Akkor meg már a JóIsten se ment meg semmitől sem :-(

Aztán láttam itt néhány "faszagyereket" az egyik közösségi oldalon és mindenféle hírportálon, amint egy vödör jeges vízzel leönti magát. Az eredeti kezdeményezéssel még EGYETÉRTEK, amikor is a tett mögött anyagi támogatás is társul az ALS-es betegek javára. Azzal már mélységesen nem értek egyet, amikor azt látom, hogy heccből hívogatják ki egymást.. és töltögetik fel az erről készült videókat!

Javaslom ezeknek az embereknek, hogy menjenek el vért adni és ezt nevezzük el "véres kihívásnak". Fel lehet venni ezt is videóra! Lehet ott is nagylegénynek lenni, meg nagylánynak! 

Én, aki napokig várok a vérre, kimondottan örülnék, ha megmozdulnának az emberek ezen a téren is. Mert az osztályról levitt kérelmek 90%-át elutasították hétfőn - állítólag csak életveszélyes állapotúaknak küldenek fel. A kollégáim ugyan voltak véradáson, névre szólóan nekem címezték adományukat - de úgy néz ki, nem ért ide, vagyis túrót sem ér a névre szóló véradás. 

Elnézést kérek, ha kissé indulatosabban fogalmazok a témában. De el kell esni a zuhanyzóba menet, hogy kapjak vért?

Ma reggelre sokkal-sokkal jobban érzem magam: kaptam 2 zacskó vért, 2 zacskó trombocitát (a beadása közben előjöttek megint a csalánkiütéseim, de most már súlyosabb formában, így közben szteroidokat kaptam és antihisztamint). Aztán egy adag antibiotikumot, ami meg a staphilococcus fertőzés miatt kell, de már két napja nem vagyok lázas!!! Hosszú nap volt a tegnapi...