Ma 4 hete, hogy a csökkentett dózisú kezelés lerombolta a vérképem teljesen, így szükségessé vált a befekvés egy izolált, kórházi szobába. Azok kedvéért, akik nem tudják mivel jár egy kemoterápia és az utána következő időszak, azoknak javaslom a következő web oldalon a fertőzésekről és a fokozott vérzékenységről szóló bekezdést, a kemoterápia mellékhatásai összefoglalóban: kemó mellékhatásai
Szóval én még mindig itt... úgy érzem, hogy ezt most már rettenetes rosszul viselem! Szívem szerint ma reggel 6-kor már összepakoltam volna, még mielőtt levették a vérem a napi ellenőrzéshez. De kárnak.. ma sem javult akkorát a trombocita számom, hogy hazamehessek! A többi érték szépen javul, nincs okom panaszra. Csak ez az incifinci, vérzékenységet okozó kis "semmiség" szab gátat a szabadulásomnak!
Mivel a szervezetem allergiás reakcióval válaszol arra, ha belém folyatnak egy zacskóval belőle... meg azzal, hogy utána meg sem mozdul az érték... nos... nincs értelme felesleges procedúráknak. Orvosom kedvesen nyugtatgat, tudjuk hogy ez indul el legutoljára. Mégis olyan nehéz!!! Nem láttam a nyarat, szinte az egészet itt töltöttem. Szeretnék egy kicsit a szabadban lenni (fényérzékenység ide vagy oda). Szeretnék már házi kosztot enni (bocsesz szakács, de unom a menüdet). Szeretnék már kórházon kívül lenni.
A PET CT a héten lesz, elhalasztották szerdára. Mivel férjem az utóbbi napokban főzött rám, így rengeteget erősödtem, tegnap még ki is csücsültünk ide a parkba, no nem messzire. Sétálgatunk péntek óta a folyosón idebenn, minden nap várva az aznapi eredményeket. Ma már nem totyogtam :-) szerintem szép tempósan mentem, szédülés nélkül.
Végre ettem gyümölcsöt (mosott, hámozott) - ez is sokat javított a komfort érzetemen. Azonban Árpi jelenléte, és hogy pénteken levehette a maszkot (ha náthás lenne, akkor viselnie kellene!) egyenesen gyógyító hatással bírt :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése