4. kezelés

Most már rutinosan utazom az éjszakai vonattal, viszonylag sokat is tudok aludni a folyamatosan rázkódó ágyban (a zajokat füldugó segítségével zárom ki).

Kedden este indultam, szerda reggel kiértem Kölnbe, taxit fogtam, irány a kórház. Érkezés után regisztráció, várakozás, vérvétel, várakozás (latte macchiato társaságában), egy szendvics és egy gyümölcs-saláta elfogyasztása. Délután megérkezett a kezelés, aztán várakozás, várakozás, várakozás... kb. 8 óra magasságában fogtam taxit és elindultam a vasútállomásra.

A szokásos kép helyett az fogadott, hogy mindenhol rendőrautók állnak. A hauptbahnhof előtt meg rendőrkordon. A hátsó bejárat előtt emberek próbálnak meg bejutni, de csak egyesével engedték be őket, kb. 4 percenként egyet! Próbáltam beállni a tömegbe, de hamar rájöttem: ez nekem nem fog menni. A lökdösődés a portomnak sem jó, a tömeg meg nekem nem.

Elsétáltam bal irányba, kiszúrtam magamnak egy golyóálló mellénybe öltözött rendőr-hölgyet és megkérdeztem tőle: tud angolul? Azt mondta, egy kicsit igen! Nos, ekkor rázúdítottam mindent amit éppen akkor gondoltam: haza akarok menni! Jön a vonatom 1 órán belül és engedjenek be valahogyan! Mutattam a kórházi zárójelentést, mondtam, hogy kezelésről jövök és nem fogok több száz emberrel együtt várakozni. Haza akarok menni! Odajött még egy rendőr, megnézték a papírokat és így engedtek be: megbontották a kordont és ott bebújhattam közöttük.

Rohantam be az állomásra, ott sem fogadott más: mindenhol rendőrök, beöltözve. Páromat hívtam, hogy mit lát az interneten, mi történik itt?! Pár perc után megmondta, hogy tüntetés zajlik, az egyik fele rasszista, a másik tábor meg nem és összejöttek a pályaudvar előtti téren, de nem kávézni. A 7-es peron lépcsőjének tövében meghúzódva vártam, hogy kiírják a vonatom indulását, amikor erre sor került, azonnal jeleztek egy 50 perces késést. nem indították el a vonatot Düsseldorf-ból, valószínűleg a tüntetés miatt. Iszonyú lassan haladt az idő, fél 10 körül már csak 30 perc késést jeleztek. Végül 10 óra előtt 5 perccel futott be a vonat, persze megint másik vágányra, mint ahogyan kiírták - de most nem kellett lerohanni a lépcsőn, a peron másik felére irányították.

Így indultam haza az este, ma reggel pontosan érkeztem Bécsbe. A kezelés nem viselt meg ennyire :-) mint ez az egész herce-hurca! 

Na ne má'n!

Néha az ember felelőtlen kijelentéseket tesz: múlt pénteken azt találtam mondani, hogy a héten nem megyünk sehová, minden rendben lesz. Gondolom ezt valahol, valaki meghallotta és úgy gondolta, na, akkor tegyünk egy csavart ezeknek az életébe. Mert más logikus magyarázatot nem találok!

Szombat reggelre a portom felett bepirosodott a bőr. Mutatom páromnak, amúgy is elég kényes helyen van az új csatlakozó feje (szégyen ide, szégyen oda, napokig rágódtam rajta, kimondom: a bal mellembe tették bele és nem értem, miért? a régi a kulcscsont alatt volt, jobb oldalon!), a szövet pedig bekeményedett felette. Begyulladt a mirigy? Oké, fagyasztott bab előkerült, zsebkendőbe téve, rövid időszakokra rátettem, nehogy megfázzak. Vasárnap ugyanez. Hétfőn hajnalra megjött a láz is, naná! Egész nap feküdtem, párom hívta a magyar doktornőmet. Másnap a Kékgolyóban kezdtünk :-)

Volt vérvétel, többen megnézték - mivel a pirosság csökkent, a láz mérséklődött, így nem vették ki!

Mindeközben az járt a fejemben, hogy ha kiveszik, akkor én most biztosan kitérek a hitemből. Merthogy azért ez nem egyszerű dolog. Vágnak, szúrnak, húzzák-vonják és ha közben valamit elrontanak, akkor újra az egész... 

Büszkén mesélem el az A-Bel osztály főnővéréről, akiről eddig is tudtam, hogy hihetetlen ügyes keze van a vérvételhez: mondom neki a karácsony előtti kezelés vérvételi tortúráját és hogy végül a jobb könyökhajlatban sikerült vért venni, 2,5 óra stressz után. Megtapogatja, rámnéz, Ő is érzi! Megszúrja, kicsit húzogajta, megszúrja és sikerült neki is!!! 

Mondanám, hogy aranyba kellene foglalni a kezeit, de akkor ki fogja levenni legközelebb a véremet? Az övét is meg a német doktornőét is! Vannak, akinek van tehetsége a véna kitapogatásához és akkor is érzik, ha mások meg sem merik próbálni azon a helyen! Hihetetlenek!

Várom türelemmel a vérvétel eredményét, hátha valami baci került a portba.

Port-a-cath

Harmadik kezelés (boldog újévi kezdet)

Boldog, békés és egészséges új évet kívánok!

A héten egyedül kiutaztam Kölnbe, a harmadik klinikai kísérletes kezelésre. Kedden este indultam Bécsből, a már szokásos éjszakai vonattal. Valamennyit tudtam is aludni, de még mindig zavar a zötyögés, vagyis hogy jobbra-balra ráz a vonat. Szerda reggel időben érkeztem, fogtam egy taxit, nem sokkal 9 után már a kórházban voltam. 

Ekkor jött a nagy kérdés: működik az új port? A varratokat már kiszedték, a sebeim gyógyulnak. Megszúrták, kicsit átmosták és megpróbálták a vért... sikerült :-) akkorát nevettünk a doktornővel, fogtuk egymás kezét és én csak nevettem, potyogtak a könnyeim és azt mondtam, hogy ezt nem hiszem el! Ők is alig akarták elhinni... főleg a karácsonyi "mutatvány" után, amikor majdnem feladták és el akarták halasztani a kezelést, mert nem találták a vénáimat.

A vérvétel után megvizsgáltak, feljegyezték, hogy tünetmentes vagyok. A kezelésre várni kellett, de ez normális: a vérképet előbb meg kell nézni ahhoz, hogy megrendeljék a gyógyszert. Délután fél kettőkor hozták be az infúziómat, addig horgolással ütöttem agyon az időmet (most hugomnak készül egy kendő).

Szerda este elindultam haza az esti vonattal, csütörtökön reggel párom várt a vasútállomáson.

Gyorsan és fájdalom mentesen zajlott minden, hihetetlen! Tényleg jól kezdődik az év :-)