Az augusztus egy kicsit zsúfoltra sikeredett az életünkben. Dolgoztunk végig, látogatóink is voltak, mi is utaztunk Kölnbe. Ráadásként a hőség engem is kifárasztott, a vége felé aggódva figyeltem a lábaim dagadását, felpolcoltam, rozmaringos krémmel kenegettem...
Az előző kezelésnél tervezett, de végül mostanra átütemezett MRI vizsgálatok a héten megcsinálták. Hétfőn és kedden egész nap azon idegekedtem, hogyan jutunk ki Bécsbe, a több kilométeres kocsisorok miatt az osztrák határon (a menekült helyzet minden szabályt felülír lassacskán). Gondoltam már arra is, hogy vonatra ülök Győrben - de erről gyorsan lebeszéltek, meg aztán a híreket látva letettem erről a tervemről.
Kedden egész nap a google maps-ot nézegettük, forgalom figyelő funkciójával kiegészítve. Délutánra kezdett feloszlani a kocsisor, "biztonsági" okokból már 4-kor elindultunk... jó hamar Bécsbe is értünk, másfél órával előbb, mint szoktunk. A bécsi pályaudvaron a 9. és 10. peron közötti váró részben vizet és élelmet osztottak az osztrák önkéntesek, ezzel maguk köré csoportosították a menekülteket.
A vonatozással innen már minden rendben ment, időben kiértem, csomagomat rábíztam a hotelre. Az első MRI vizsgálat (mellkas + has) egy másfél órás röpke időtöltés, EKG tappancsokkal a mellkason, kontrasztanyaggal és egy nagy, nehéz négyzet alakú lapot tesznek a mellkas-has részre, átkötnek 2 helyen frottír köntös övekkel és behúznak a csőbe. 3x kell pozíciót váltani (leveszik a tappancsokat, lejjebb kell csúszni az ágyon, stb.), de így is teljesen lezsibbadok a végére. A másnapi nyaki vizsgálat már egy sokkal egyszerűbb dolog: ott a fejemet egy kalitkába zárják és úgy húznak be a csőbe 25 percre.
A vérvétel eredményeképpen megkaptam a 20. infúziómat is. Aggódom a görög srác miatt, aki szintén kéthetente jár a kórházba, mostanában fogyott is és egyre nehezebben jár, most már 2 mankóra támaszkodik, mert a limfóma és az addigi kezelések miatt még egy csontritkulással is küzdenie kell. Úgy néz ki, Őt megtranszplantálják, megkapja a testvére csontvelejét - Ő még nagyon fiatal, a húszas évei elején jár, ezzel kitűnő esélyei vannak a felépülésre!
A hónap végén, 3 év után (!) végre részt vehettem a céges családi napon, ahol egész szép kis létszámmal gyűltünk össze. Szuperül éreztük magunkat és Árpi - hősiesen dacolva a 35 fokkal - az erre kijelölt sátorban vért adott. Nagyon büszke vagyok Rá, hogy megpróbál egy kicsit visszaadni abból a sok vérből, amit én kaptam az elmúlt évek során.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése