Múlt héten egy kicsit más ritmusban utaztam ki, mint szoktam. Kedden este repültem kifelé (egy inficinci késés nélkül indult a gépem), mert szerdán volt az infúzió. Már jóval feszültebb voltam előtte, mint kellett volna és az sem segített rajtam, hogy nagyon sokáig vártam az orvosi konzíliumra. Minden egyes perc hosszúnak tűnt és ez a fél óra - ami máskor meg sem kottyan -, ebben a helyzetben gyötrelmes volt. Nem csak nekem ott a helyszínen, páromnak is a munkában ülve.
A lényeg, hogy a testemben lévő bucik mérete folyamatosan változik. A nyakamon lévők mocorogtak és a vesém mellett lévő izémicsoda (nem tudjuk, hogy kapcsolódik a limfómához vagy sem). Ez utóbbit meg kell nézetni alaposabban, erről egybehangzó döntés született. Mivel rossz helyen van, főér mellett, ezért a tűszúrásos mintavétel szóba sem jöhet. Laparoszkópiás eljárást javasult az urológus, erre mindenki rábólintott. Fehérvári barátnőm kérdezte tőlem, amikor megírtam neki a történéseket, hogy most csak azt nem érzi a soraimból, hogy milyen érzések vannak bennem ennek kapcsán... jómagam sem tudom, hogy mit kezdjek ezzel az egész dologgal per pillanat. Nem tudom, hogy pánikoljak vagy ne pánikoljak. Oké, hogy kiveszik azt a bucit a vesém mellől, megnézik, hogy mi van benne. De mi lesz utána?
Annyi kérésem volt, hogy ne ebben a háromhetes kezelések közötti időszakban legyen, hanem a rákövetkezők valemelyikében. Azt mondták, rendben, hiszen ha már ott van 2 éve, akkor ezt a 3 hetet már fél lábon állva is kibírom :)
Hogy miért kértem ezt a kis kedvezményt? Tegnap végre elkezdtem vezetni. Valamikor júliusban letettem a KRESZ-vizsgát, de az iskolaváltás miatt eddig húzódott, hogy autóba üljek és jogosítványt szerezzek. Hétvégén Árpival voltunk egy földúton, ahol gyakoroltunk pár dolgot, de ezen kívül még nem próbálkoztam a vezetéssel. Legnagyobb megrökönyödésemre a határban őz-csordák vágtáztak mindenfelé; második nap már jóval népesebb csapat volt szemlélője bénázásomnak. Szóval tegnap megtörtént az első 2 óra, egy kis Opel Corsa kocsival. Csuromvíz voltam a végére, az tuti. Elindultam, felváltottam egyes sebességből kettesbe, aztán hármasba és négyesbe. Kanyarodtam, fékeztem, néha bénáztam. Gondolom mások is így kezdték. Remélhetőleg a folytatásban már egyre kevesebbet fogok izgulni és egyre több rutinom lesz. Ehhez is szívesen fogadok minden szorítást! Az eredményekhez való szorítást pedig nagyon-nagyon szépen köszönöm!
Szia Regi! Mit jelent, hogy folyamatosan vàltoznak? Hol nőnek, hol csökkenek? Vagy ez folyamatos növekedés?
VálaszTörlés