Nyaki MRI után, hasi MRI előtt

A héten megcsinálták a 6 havonta esedékes vizsgálatok közül az elsőt, ellenőrizték a nyakam és az ott lévő bucik állapotát. Egy kicsit sietősre sikerült a csütörtök reggel: negyed 8-ra az ambulancián voltam, ahol enyém lett a legelső sorszám (ugye milyen furcsa, hogy a magyar kórházi gyakorlathoz képest ez milyen későn van?), türelmesen várakoztam háromnegyed 8-ig, akkor bekopogtattam az adminisztrációba, hogy nagyooooon kellene sietnem, ne haragudjanak, de 8 órára várnak MRI vizsgálatra, előtte még kellene egy tű is a port-katéterbe, és át is kell rohanni a kórház másik felére. 8.47-kor a nővérek felé robogtam, senki sem tudta, miért sietek... (no comment). Megszúrták a portot, levették a vért, innentől már csak liftet kellett kapnom és rohanni, rohanni, rohanni. Azt hiszem negyed 9 körül eshettem be a vizsgáló admininsztrátorához és még ki kell tölteni egy csomó papírt a kontraszt anyagos ellenőrzéshez.

Mindenesetre ezen is túl vagyok, eredmény majd csak november közepén várható, amikor már minden vizsgálat kész és együtt csinálják a kiértékelését.

Adós vagyok még egy horgolási projekttel, amit még nászajándékba készítettem az unokatestvérem és a felesége részére, akik szeptember végén házasodtak össze. A leírás a legutóbbi Praktika Horgolás magazinban volt látható "türkiz varázsszőnyeg" néven, ezt alakítottam át föld színű zsinórfonalakkal. Íme az eredmény egy kb. 85 cm átmérőjű, hatszög formájú kis szőnyeg + 2 kis kosár (bézs színűt már nem tudtam a fotóra varázsolni):

 

A kosarak alapjait Keszthelyről szereztem be:

 

 

A szőnyeg becsomagolásához semmilyen ötletem nem volt. Fruzsi véleményét is kérdeztem, én is gondolkodtam rajta egy darabig - aztán felhívtam a keszthelyi Csodaország üzletet. Náluk láttam még augusztusban nagyobb méretű dobozokat, úgy voltam vele, hogy valamelyik csak jó lesz és max. behajtogatom a szőnyeget, mellé teszem a 2 kis kosarat. A hölgy, akivel telefonvégre akadtam, mondta, hogy menjek nyugodtan, megoldják a problémámat. Az üzletben már vártak az eladó lányok, ki volt készítve egy hosszúkás doboz, fogalmuk sem volt, hogy jó lesz egyáltalán? Olyan piszok mázlista vagyok, hogy a szőnyeg szivar formára feltekerve pont belefért, mellé a két kosár, szépségesen becsomagolták nekem. Hálás köszönetem neki, fantasztikusak voltak! Így mentünk az esküvőre másnap, az ifjú pár rémülten nézett, hogy mi ez a hónunk alatt? Mondtuk nekik, hogy gépfegyver van benne, és ezzel el tudják rendezni a vitás dolgaikat egy szempillantás alatt  (teljesen úgy nézett ki -  csak díszcsomagolásban -, mint amikor Schwarzenegger a Terminátorban viszi a hóna alatt a dobozt és abból kapja elő a fegyvert).

 

A lakodalomból hajnali 2 körül mentünk haza, nagyon szuper buli volt, finom ételekkel, jó zenekarral és egy boldog ifjú párral. Sok boldogságot a fiataloknak még egyszer!

 

 

Adria, az örök szerelem 2.

Pag-szigeten Lun-Tovarnele faluban volt szállásunk a következő 8 napra. Ismerős vidék nekünk, először 2007-ben jártunk a szigeten. Zadari barátunk édesanyjánál volt akkor a bázisunk, Mandre faluban. Onnan kirándultunk mindenfelé és jutottunk el az északi csücsökben, Lun-Tovernelebe. Azóta ide járunk vissza, a transzplantáció és a kemó éveiben nem mentünk, aztán a költözés miatt volt egy kihagyásunk. Az ezeréves olívafák kertjében mindig akad csodálnivaló, az idén új útvonalakat fedeztünk fel a tengerparton végig, Novalja irányába és egy szabadtéri színpaddal is gazdagabb lett a falu, ahol koncerteket rendeznek. Az útvonal a falu központjából indul, az utolsó öbölbe már csak nagy sziklákon keresztül lehetne eljutni - ezt nem próbáltuk meg, a Budunavla öbölnél megálltunk. Addig viszont murvás úton sétálhattunk.

Uvala Budunavla - Budunavla öböl

Olajbogyó

Az egyik napon motorcsónakos túrát tettünk a közeli szigetekre, illetve a szárazföldre. Túravezetőnk az apartman tulajdonosa és felesége volt, csatlakozott hozzánk Silvio barátunk Zadarból. Először Zavratnicába mentünk, ami majd 1 km hosszú öböl, azt mondják, olyan mint egy mini norvég-fjord (pedig keletkezésében teljesen eltér a fjordok keletkezésétől, a legenda szerint egy földrengés hozta létre). A tenger felszíne alatt 2-3 méterrel egy hajóroncs található, az 1944-es évből. Az öböl szélén sétaúton gyalogolhatunk fel egy kör alakú kilátóba, amit állítólag a 20. század elején építettek a Bécsből és Prágából idelátogató elit számára.
 

Zavratnicából egy börtönszigetre folytattuk utunkat, Goli otokra, ahol a férfi politikai foglyokat tartották egészen a 90-es évekig. Túravezetőnk elmondása szerint a rabok nehéz fizikai munkát végeztek, mindent saját kezűleg teremtettek elő - a napi betevő kenyértől kezdve a cement járólapokig. Hihetetlen látványt nyújtott az elhagyatott hely, aminek csendjét csak néhány - lépcsőn remekül közlekedő - bárány tört meg.
 

Utunkat a női börtönszigetre, Grgur otokra folytattuk. Itt már csak egy kis helyi sonkát és sajtot fogyasztottunk ebédre, kicsit fürödtünk az öbölben, a végén egy szelíd szarvas bandukolt ki a bozótosból, kaját jött kunyerálni. Kapott:
 

7 órás utazásunkat Rab-sziget megkerülésével fejeztük be és jutottunk vissza kiindulási  helyünkre. Azt már mondanom sem kell, hogy kedvenc ételemmel, a csevappal zártuk a napot, a Ruzmarin nevű helyi bárban. Ha sült krumpli nincs hozzá, engem az nem zavar - de ez a lepény, amibe rakják... hát az valami isteni! A képen picit látszik, hogy ajvár és lilahagyma is került a tányérra, ezekből dupla adagot is elfogyasztottam volna.

A többi napon pedig csak sétáltunk, fürödtünk és élveztük a csendet. Útközben sárkányka is elkészült, igaz nem vittem magammal elég kék fonalat, ezért a szárnyacskái már csak itthon kerülhettek fel rá, de íme a tengeren született türkiz sárkány (minta: havvadesigns) Szemeit a házigazda, Darko segítségével varázsoltam rá, ugyanis a biztonsági szemnek le kellett fűrészelni azt a részét, amire egyébként egy alátétet húznánk, ami megakadályozza, hogy kivehető legyen a fejből. Nálam valami miatt nem volt fűrész.... Ez itt ragasztóval került rögzítésre, mint ahogyan a mintában is írták. Fenomenális lett!

Adria, az örök szerelem

Az idén is eljutottunk a tengerre, most kereken 10 napot töltöttünk pihenéssel. Vagyis igazából nem nekem van szükségem pihenésre, hanem a páromnak, hiszen Ő dolgozik a megélhetésünkért és küzd meg a munkahelyi stressz okozta gondokkal, így a környezetváltozás létfontosságú az életében. A tavalyi városnézős nyaralással ellentétben most a szokásos helyünkre mentünk vissza Pag-szigetre, vagyis az elején két éjszakát Senj városkában töltöttünk.

 

Szerdán még kezelésen voltam, Árpinál meg az összes főnöke... szóval amikor felvett a reptéren este 8 órakor, addig mindketten kellőképpen elfáradtunk mind mentálisan, mind fizikálisan. Viszont ott dolgozott bennünk, hogy csütörtök reggel irány a tenger! Senj tőlünk csak 3,5 órányi autózásra található, persze a megállásokkal együtt van az 4 óra is. Az út nagy részét autópályán tesszük meg, az utolsó 12 kilométeres szakasz a Velebit hegységen át vezet, no az húzós. Amikor már azt gondolod, hogy hú anyám, micsoda szerpentineken megyünk, akkor teszik ki a "serpentina" táblát és a kanyar hajtű formát vesz fel hirtelen. Szép, nyugodt tempóban ezt végig lehet csinálni, de sok furcsa ember érez késztetést arra, hogy még ott is előzésbe kezdjen.

 

Szóval Senj városa. Soha nem gondoltuk volna, hogy ez ilyen szép! Mindig csak átszaladtunk rajta, ahogy a pagi komp felé mentünk. Sem az erődöt, sem a belvárost nem láttuk még. Az apartmanból nagyon szép kilátással a városra és a Nehaj erődre. Most mondja azt valaki, hogy ez nem kellemes a szemnek és a léleknek ;-)

 

 



A város belső részébe kocsival is be lehet menni, de gyalogosan is kitűnő túrát lehet tenni - igaz a vár mellett kell felmenni, aztán le - visszafelé pedig felballagni a várhoz és vissza le.

 

Az erőd felfedezése is remek szórakozás, a tetejéről fantasztikus kilátás nyílik minden irányba:

A városban is nagyon kellemes élmények értek bennünket, ebédet a Restaurant Uskok nevű kis helyen fogyasztottunk. A rendelés leadása után a pincér hölgy kihozott egy-egy pálinkát a ház ajándékaként, amibe csak belenyaltunk, de nem fogyasztottuk el.

 

 

 

Az ebéd végén pedig egy-egy palacsintát kaptunk isteni krémes túróval és mézzel, ezt is a ház ajándékaként. Teljesen elképedtünk, ritkán tapasztalunk ilyen kedvességet! Senj városáról bővebben itt olvashattok: senj-es-a-nehaj-erod

 

Utunkat szombaton folytattuk tovább Pag-szigetre, a Jadranska magistrala-n, ami az Adriai-tenger keleti partján megy végig, a tenger mesés látványával. Páratlan, nem lehet rá más jelzőt írni. Hogy mit csináltunk a következő állomáson, azt a következő bejegyzésben mesélem majd el.

 

Útközben természetesen előkerült a horgolótű és némi fonal. Konkrétan volt nálam kb. 5 kg zsinórfonal és pár gombolyag türkiz és mustár színű Catania fonal, hogy befejezzem a hetek óta megkezdett dolgaimat. A zsinórfonalból szőnyeget terveztem készíteni, a Praktika horgolás legutóbbi számában látott minta alapján, a türkiz fonalból pedig sárkány készült. A szőnyeg első karikája a naplementében:

 

 

 

Sárkányka kezdeti szakaszában:

 

 

 



Bejegyzésemet egy naplemente pillanatában készült képpel zárom, hamarosan a többi élménnyel is jelentkezem: