2013. július 19., péntek

A királynő beszéde - egy darabka Vujity Tvrtko könyvéből

"... vannak ugyan emberek, akik nem hallanak vagy tudnak beszélni, de attól még semmivel sem rosszabb vagy haszontalanabb emberek, mint mi, akik hallunk is, és érthetően beszélünk is.
Ez utóbbi tényt mondjuk szívesen megismertettem volna másokkal is, mivel ebben az országban nem nagyon tudunk mit kezdeni a mássággal. Hajlamosak vagyunk elítélni azt, aki máshogy öltözik, másként gondolkodik, mást eszik vagy másban hisz, mint mi. Pedig tessék elhinni teljesen mindegy, hogy ki milyen iskolázott, milyen anyagi lehetőségekkel bír, milyen színű, nemzetiségű vagy milyen vallású! Igazából csak kétféle ember létezik: jó ember és rossz ember."

Maximálisan egyetértek a könyben leírt ezen gondolattal, nem is kell hozzá több kommentálás.

Köszönettel szépen telnek a hétköznapok és gyorsan; ma vagyok 44 napos a transzplantációtól számítva. Kedden voltunk Szegeden ellenőrzésen, a vérképem nagyon szép: fehérvérsejt szám 5, hemoglobin 109 és a trombocita is feltornázta magát 56-ról 276-ra, a normál tartományba az elmúlt 2 hétben. Sajnos szombat óta fáj a jobb lábam, azt gondoltam, hogy izomhúzódás a napi tornázgatástól. De rá kellett jönni, azért az a kis tornázgatás nem lehetett ennyire vad, hogy így bedurranjon és most már a térdhajlatomban van a fájdalom. Szerintem ezt a húgysav csinálhatja.... daganatos betegségben, kezelések után természetes, hogy megemelkedik a szintje.

Némi utókezelésre lesz szükségem, de előtte még PET CT-t csináltatnak nálam: mi lehet a maradék bucikákban? Az utókezelést egy Brentuximab nevű szerrel fogják végezni, ami monoklonális antitestet tartalmaz és viszonylag új kezelésnek számít (egyenlőre az OEP nem támogatja), de méltányossági alapon megítélhetnek támogatást. Remélem eléggé méltányos leszek rá..

Rossz híreket is kaptam a héten, volt kolléganőmért imádkozom, tobozmirigy daganatot találtak nála (agydaganat). Hetekig rágtam a férjem fülét, hogy kérdezze meg a közös ismerősünket, mi lehet Velük, mert december óta kezelték a kisfiát csontrákkal. Úgy néz ki, a kisfia végre meggyógyul! Annak ellenére, hogy az agyam felfogta ezt a hírt, a szívem végtelenül tiltakozik: hogy lehetséges ez, hogy egy négycsaládos Édesanyának ilyen kórral kelljen megküzdenie, miután a fiát kihozta a rák karmai közül? A közös ismerősünk azt mondta, hogy nagyon sokat emleget engem; valahol éreztem, hogy híreket kell kapnom róluk, hogy érdeklődnöm kell. Tényleg működik a gondolati energia? Niki meg kell gyógyulnod... nincs más megoldás!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése