Azt gondoltam, hogy nehezebben fogunk belerázódni a szabályokba és azok tömkelegébe elveszünk majd. Ehhez képest egészen jól mennek a dolgok! Anyukám egyre jobb kenyeret készít a kenyérsütő masinával, a napi ritmus is szépen beállt: megreggelizek, közben Ő kitakarítja a fürdőt, lecseréljük az ágyneműt, kapok tiszta törölközőt, frissen vasalt ruhát, majd zuhanyozás. Délelőtt vagy a szívemnek oly kedves Balatoni nyár című műsort nézem (gyerekkorom nyaralásainak színhelyéről, Révfülöpről közvetítenek) vagy horgolok az UV lámpa alatt sterilizált maradék fonalakból (virágos karkötő prototípusok készültek) vagy mivel mazohista vagyok, ezért a TV Paprikát is előszeretettel kuksolom, hogy ötletet merítsek a mindennapos főzéshez.
Az étrend: nekem piszkosul hiányzik a friss paradicsom, uborka, saláta és a társai! A kertben hülyére érik a málna, Bandi kétnaponta leszed 4-5 kilót, amit csak messziről lesegethetek. Kaptunk sárgabarackot, anyu csinált gyorsan kevert pitét belőle, kaptunk friss meggyet, abből is lett pite, érkezett cukkini, abból meg tócsni volt egyik nap ebédre. Kaptunk paprikát, volt töltött paprika - a maradékból pedig lecsó Bandinak (szinte minden nap meg tudná enni). Elég korlátozott a reggelire ehető dolgok köre: virsli vagy májkrém vagy előre csomagolt sonka (persze hőkezelni kell ezt is), lapkasajt vagy tömlős sajt, mozarella, néha keményre főtt tojás vagy jól átsütött rántotta. Sokáig tanakodtunk a mustáron, hogy ehetek avagy sem, de pénteken az első ellenőrzésen rábólintottak (persze ebből is kis kiszerelésűt kell venni). Ehetnék még tejbegrízt, ha kívánnám, de most ránézni sem tudok!
Ebédre minden mehet, ami főzve van (kivétel belsőségek), így ettem már leveseket, rántott csirkét, pizzát, hagyma bhajit, cukkini tócsnit, töltött csirkét, sült kacsamellet, tésztákat, töltött paprikát. Általában ami megmarad ebédről, azt gyorsan lehűtjük, be vele a hűtőbe és este jól átmikrózva vagy felforralva még ehető. Vagy marad a jó öreg melegszendvics...
Az első ellenőrzésen is átestünk, pénteken voltunk Szegeden. A véreredményem egészen szép lett, csak a nyakamon megmaradt bucikákkal nem tudnak egyenlőre mit kezdeni. Nem mondom, hogy nem bizgatja a gondolataimat... de igyekszem nem ezen gondolkodni. Szépen be voltam öltözve: maszk, köpeny, kesztyű - ahogyan odaértünk azonnal be is hívtak vérvételre; ez természeseten egy idősebb néninek nem tetszett és morgott, mint a veszett kutya.... hogy itt nincs érkezési sorrend?! Mivel a férjem hallotta kettőnk közül, Ő meg úgy gondolta, hogy a néni sajnos nem látja tisztán a helyzetet, hogy egy transzplantált emberkéről van szó, ezért inkább nem szólt neki, hogy még véletlenül se rontsuk el azt a szép napot. Az elmúlt években órákat töltöttünk mindenféle várókban, szótlanul, még akkor is, ha képviselő úr robogott be előttem a veszprémi kórházban, mert sietett. Most, amikor életemben először van lehetőségem egy kis protekcióra, akkor meg pampognak a hátam mögött... ekkora marhaságot!
Na és na és na és...... hát közben megöregedtem ám :-) betöltöttem a 34. életévemet! Vagyis nem is tudom, hány éves is vagyok, mert már annyiszor kezdtük újraszámolni az éveimet, hogy totál mindegy. Ki mennyinek érzi magát? Jelen pillanatban én kisbaba korszakban vagyok, ha az immunrendszeremet tekintjük. Ha meg az elmúlt 4 évet meg azt a 20 kemót és az őssejtátültetést veszem, akkor legalább 100-nak érezhetném magam. Házi készítésű tortámon fújtam el a gyertyákat, még Micimackó is volt a tetején!
Az a lényeg, hogy a születésnapomat már itthon ünnepelhettem :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése