Ihlet nélküli hétköznapok

Az utóbbi hetekben csak a normál hétköznapi tevékenységeket láttam el az életemben. Egy kis munka, egy kis házimunka a festés után (portalanítás mindenhol), többre nem vágytam. Kézműveskedtem: gombközepű filcvirágokat csináltam, barátainknál töltöttem 3 napot Székesfehérváron, ott feltöltődtem a gyerekeik szeretetével: volt homlok simogatás, teázás Lottival és a porcelán játék-készlettel és egy nagyon szép hegyikristályt kaptam Petikétől. Szükség van az ilyen periódusokra is, annyi minden vár még rám a közeljövőben.

A február végi donor-vizsgálat véreredménye még nem érkezett meg. Most már azért időszerű lenne tudni: a Hugom csontveleje alkalmas lesz?

A kezelés utáni "gyengébb" időszakom most majdnem másfél hétig tartott. Ez az étkezésben jelentkezik: csak nyammogok, forgatom a vajas kenyeret a számban. Ilyenkor ennék mindenfélét, de nem bírok; ettől iszonyúan éhes vagyok és frusztrált. Jó, biztosan nagyon jó lenne, ha ilyenkor Anyukám itt sertepertélne a fejem fölött, hogy mit főzzek?

Arra gondolok, hogy nemsokára vége kell lenni az egész történetnek. Megcsinálják ezt a beavatkozást is és ez elhozza a teljes egészséget számomra. Sokkal jobb helyzetben vagyok, sokkal erősebb a szervezetem, mint az őssejt transzplantáció előtt. Működnie kell mindennek.