Lehet, hogy elhamarkodott döntést hoztam néhány hete: csatlakoztam egy olyan kezdeményezéshez a munkahelyemen, melynek tagjai részt vesznek a május 28-án kezdődő, világszerte meghirdetett globális vállalati kihíváshoz. Mivel Edina kérte, hogy hozzunk össze még egy csapatot, így belevágtam a lecsóba. Lesz ami lesz... most már mindegy!
Minden csapat 7 tagot számlál. A csatlakozás után minden tag kapott egy kis csomagot, melyben lépés számláló készülékek rejtőztek. Ezekkel a kis kütyükkel mérhetjük, hogy naponta mennyi lépést teszünk meg 100 napon át! Az adatokat naponta feltöltjük a megadott weblapon.
A jelentkezés még nem késő! www.gettheworldmoving.com
Az első teszt kitöltése után azt írják, hogy a szívem 38 éves és 6 hónapos. Szegények arra nem kérdeztek rá, hogy: volt-e őssejt transzplantációja az elmúlt 1 évben? Nálam ez pipa. Volt-e kemoterápiája az elmúlt 6 évben? Szám szerint eddig 24. Be se merem írni a 6,3-as koleszterin szintemet a felmérésbe, mert kidobja, hogy ujujujuj! A koleszterin szintem egyébként akkor is ennyi volt, amikor másfél évig vegetáriánus voltam...
Ma kibontottam a kis dobozkámat és elővettem a kütyüket. Persze az egyik selejt, no comment. A másikat felavattam: rádió be, hangerő felcsavar és különböző táncmozdulatokkal körbejártam a lakást. Király Viktor Fire című dala 470 lépést "hozott a konyhára". Dél körül kezdtem el a próba méricskélést és most tartok 3878 lépésnél, némi átmozgató mozdulatsor és a szemét levitel után. Ha jól tudom, naponta 10.000 lépésre lenne szükség :-)
Az elhamarkodottságot abban látom, hogy ha befekszem a transzplantációra, ott hogyan fogok mozogni?
Ha befekszel felkötöd egy nővérkére:)
VálaszTörlésKedves Regina!
VálaszTörlésNagyszerű dolognak látom ezt a kezdeményezést, amibe a munkahelyedről csatlakoztál. Nyilván akik ezt elkezdték, nem a hasonló helyzetben lévő beteg emberek számára készítették. Persze ezt Te is tudod, de muszáj volt belevinned egy kis iróniát, hiszen a helyzetedet, pozitívan csak ilyen hozzá állással tudod átélni, és előre vinni. Ehhez a csatlakozásodhoz, és a hozzáállásodhoz külön gratulálok.
Mi akik egészségesnek hisszük magunkat, hajlamosak vagyunk nem törődni magunkkal. Amikor meg esetleg kiderül egy betegség, (ami lehet évek óta ott volt bennünk) akkor felmerül a nagy kérdés "MIÉRT? és Miért ÉN?" De ekkor már lehet, hogy késő.
Mint már korábban megírtam 2003.-ban egy hirtelen ötlettől vezérelve esténkét elkezdtem sportolni, futok, kerékpározok, úszok, lépésről lépésre lettem erősebb, fittebb, kitartóbb. De az igazi nagy ugrás most következett be idén tavasszal, miután kapcsolatba léptem Veled. 27 éves társaim nem tudják mire vélni, a sorozatos rekord időimet, pedig dupla idős vagyok.
Attól, hogy személyesen nem ismerjük egymást, gondolati síkon sportolás közben ott vagyok Veled, próbálok küldeni energiát.
Ez valahol olyan mint az ima. Van aki imát mond egy-egy embertársáért, van aki sportol, lényeg az, hogy önzetlenül tegye.
Persze, butaság volna azt hinni, részemről, hogy a sportolás megvéd mindenféle betegségtől, de az is tény, hogy sok mindenen átsegít. Úgy a lelki, mint a fizikai terheken. Ezt saját tapasztalatból tudom, úgy, hogy soha nem voltam semmilyen egyesületben, élsportban, csupán csak szabadidő sportot űzök azt is saját kútfőből. Utóbbi időben néztem utána egy két szakirodalomnak. Örömmel látom, hogy az utóbbi időben tért nyert a médiában is a sport propagandája, és úgy mond már nem "ciki" a fiataloknak sem a közterületen kocogni. Amikor elkezdtem, többen is a lakókörnyezetemben hangosan kinevettek, most ugyanazok gratulálnak.
Tudom, hogy meg fogsz gyógyulni, az írásod alapján értékes értelmes embert láttam meg Benned. És bízom abban, hogy ha már gyógyult leszel, irónia nélkül is kellő mennyiségben fogsz mozogni, hiszen még nagyon sok öröm vár rád az életben.
Üdv. Kovács Ferenc
Kedves Feri,
VálaszTörlésköszönöm az "imákat"!! A kollégáim viccesen konstatálták, hogy a végén még ők fognak futni utánam :-) annyira belelendülök!
Így legyen, szeretnék végig talpon (és észen maradni).
Regi