Élmények

Legelső élményem a "Cologne Chatedral" vagy "kölni dóm" a világ harmadik legmagasabb temploma. Hivatalos neve Szent Péter és Mária Dóm, a Rajna partján áll, nem messze a kölni főpályaudvartól.

Ami lenyűgözött benne és szó szerint szédületes volt, a tövében állni és felnézni rá. Én arra gondoltam, hogy azért szédülök meg tőle, mert az utolsó kemóm nagyon erős volt és még nem regenerálódtam belőle teljesen, de megnyugtattak, hogy már mások is "panaszkodtak" hasonló élményre. Hát íme:

COLOGNE CHATEDRAL

Sajnos a kedden kezdődő karnevál miatt több ezren igyekeztek a belváros felé és az addig fegyelmezett emberek hirtelen kivetkőzve önmagukból az utcán ittak, majd a kukát elkerülve ledobták a földre az üvegeket - így gyorsan hatalmas szemét keletkezett az építmény körül. Csak reménykedek, hogy normál hétköznapokon ez másképpen van, mert akkor hatalmasat csalódnék a német mentalitásban! Az utcán bulizó tömeg azonban tényleg hangulatot csinált, főleg amikor egy csapat dobos előtt táncolt mindenki. Hol egy manónak öltözött ember jött szembe, hol egy Miki egér, hol apácának öltözött srácok... korosztálytól függetlenül.

Másik legnagyobb élményem a Dreamhouse nevű kis hotel és annak tulajdonosa, Mario. A német születésű, de olasz gyökerekkel rendelkező táncos, aki Párizsban balettozott. Kívülről igen rémisztő, hogy egy ipari park szélén található, de amikor beléptünk, akkor teljesen más világ fogadott bennünket. Igényes kialakítás, tisztaság mindenhol, kényelmes ágyak, amiket a tulaj saját maga készített. Imádtam a stílusát! Főleg a "nappalira" irigykedtem nagyon, amiben az a "country-feeling" uralkodott: fehérre meszelt tégla fal, fejünk felett barna gerendák, a kandallóban ropogó tűz és hatalmas asztalok. Arra gondoltam, hogy itt micsoda karácsonyi vacsorát lehetne csinálni a családunknak és szépen elbeszélgetni a tűz mellett és társasjátékozni közben! Ott lennének a családtagjaink, azok a barátaink, akik megmaradtak mellettünk az elmúlt 5 évben és még a doktornőimet is meghívnám, mert már annyira velünk együtt élnek az ügyünkben, hogy szinte családtaggá váltak számunkra.

Harmadik élményem a német konyha: azt gondolom, igen nehéz csirkét találni az étlapon :-( Ráadásul, mivel a "zwei bier, bitte!"-n kívül nem nagyon tudok mást németül (két sört kérek), irtó nehéz megérteni, hogy mi is áll a menüben és annak leírásában. Kompromisszumként kértem egy kacsát... a kacsamell meg félig véres volt, ami elém került. Nos, én nem így készítem idehaza.... meg aztán 3600-as fehérvérsejt számmal nem igazán illik félig nyers ételt enni. Árpinak meg akkora adag kaját hoztak, hogy abból 3 ember is megvacsorázhatott volna! A társaság azonban kellemes volt: mi ketten, Misi barátunk és Wolfgang, a kollégánk tartott még velünk. 

Negyedik élményem a napelem parcellák, napelem tetők mindenfelé. Hahó Magyarország, odakinn a németeknél még a Lidl tetején is napelem van! Mi mikor fogjuk megérteni és olyan törvényeket alkotni, ahol ezeknek az alkalmazását preferálják/támogatják?

Összességében úgy érzem, hogy normálisan fogadtak bennünket az orvosok is. Nehezen értették meg, hogy miért is jöttünk, de végül megértették: élni szeretnék és mondjuk úgy, hogy gyógyultan. Ha ehhez még tudnak valamit hozzátenni, akkor az nagyon szuper lenne.