6. kezelés

Azt kell, hogy mondjam: viszonylag simán ment minden a heti kiutazás körül! Kedden este irány a bécsi főpályaudvar, párom felrakott a vonatra, onnan kizötykölődtem Kölnbe és másnap reggel időben érkeztem. Taxi, irány a kórház, vérvétel, találkozás az orvossal, várakozás, várakozás, horgolás, várakozás, kezelés. Kezelés után úgy döntöttem, hogy bemegyek a belvárosba, mivel később sötétedik, körbesétálok!

Annak ellenére is szép ez a város, hogy egy szürke, februári napot szántam az első, nagyobb sétámra. Voltam a Rajna partján, láttam színes házakat, templomokat, a kölni víz születésének helyét. Ami a legnagyobb hatással volt rám, az a St. Alban templom. A második világháborúban sikeresen lebombázták :-( az utcafrontját újraépítették, a többi részét meghagyták a szomorú valóságában. Udvarában két figura áll, a "mourning parents" , a gyászoló szülők. Emlékül azoknak a szülőknek, akik elvesztették a gyereküket a háborúban! Döbbenetes élmény látni a férfi alakot, aki két karját keresztbe fonja maga körül, és a görnyedő Anyát, aki fájdalmában teszi ugyanezt. 

A sétám további képei: jó bornak nem kell cégér?

A történelmi házak között a Nagy Szent-Márton templom:

A séta végeztével betértem a Fassbender kölni kávézójába, talán már harmadjára ültem be hozzájuk. Latte macchiato az én kedvencem, most sem hagytam ki! Egy finom almáspite társaságában...

Közben hívtak Szegedről, a hematológiai osztály főnővére. Hálás vagyok nekik, hogy segítenek nekem: velük-általuk kicserélik a portomat március közepén. Kapok egy 22,4 bar nyomást bíró darabot!!! Nemcsak ő, hanem a gyártó, a Braun képviselői is jelesre vizsgáztak a témában: a szegedi területi képviselő hölgy is nagyon kedves, aranyos volt és segítőkész. Végig úgy éreztem, hogy nekik milyen fontos az, hogy a páciensnek, azaz nekem KELLEMES érzés legyen, hogy port katéterem van! Hogy ez megkönnyítse az életem, ne pedig az ellenkezője történjen. Tanulhatnának tőlük mások.