Egy átlagos hetünk

Amíg a húsvéti ünnepeket nyugalomban töltöttük, kedd óta azonban nincs megállás. Kedden délelőtt vezettem egy órát, szerdán reggel vezettem még egyet és szerdán 11 órakor belevágtunk a forgalmi vizsgába. Az alap 30 órára vettem még plusz 10 órát, hogy biztonsággal neki merjek vágni a megmérettetésnek. November elején kezdtem a vezetést, viszont az új emberekkel való találkozás a hazavonatozás alatt annyira megviselte az immunrendszeremet, hogy azóta szinte minden hónapban 2 hétig beteg voltam. Nehezen jött össze ez a 40 óra, szinte az egész tanulási folyamatot újrakezdtem februárban.

 

Szóval, minden nehézség után szerdán sikeres forgalmi vizsgát tettem Kaposváron. Annyira izgultam, hogy a vizsga nagy részére nem emlékszem, tudom nagyjából, hogy merre jártam, de annyira dolgozott bennem a stressz és igyekeztem mindent az szerint csinálni, ahogyan tanították, hogy csak mentem az úton előre, figyeltem a forgalmat, aztán egyenes ívben megfordultam, aztán parkoltam, átengedtem a gyalogosokat és ilyesmik. Vezetek :) megcsináltam!

 

A vizsga után természetesen hazavonatoztam, mert szerda este kezelésre indultam. Gyors pakolás, zuhanyozás és irány a reptér. A szokásos útfelújítási pontokon átjutva majd 2 óra alatt fel is értünk :) nem is ez a lényeg, hanem az, hogy másnap a doktornőmmel való találkozás nagyon jól sikerült, azaz azt mondta, ugyan még csak a has/mellkas MRI eredményét látjuk, a hiányzó nyaki MRI miatt még nincs meg a teljes kiértékelés, de azt látják, hogy a vesémen lévő ominózus buci összement 14 mm-ről 7 mm-re és a többi daganat is stabil!! Jipijájéééééééééé, ezen buci miatt voltam kb. 5x urológusnál, 3x ultrahangon tavaly július óta! Ezek szerint segít, hogy visszaálltunk a kéthetes kezelési ciklusra!!! ÉLJEN!

 

A hab a tortán pedig az, hogy tegnap volt a 15. éves évfordulója annak, hogy együtt vagyunk a férjemmel és 6. éves évfordulója, hogy túléltem a keringési összeomlást és az intenzív osztályt. Mi kellhet még ezekhez a klassz dolgokhoz? Szerintem semmi, elégedett és hálás vagyok ezért a sok jó dologért, ami a héten velem/velünk történt.

Húsvétra készült

 

Pár hete találtam a következő mintát a Zhaya Designs oldalán, azonnal beleszerettem ezekbe a formás tappancsokba és úgy az egészbe, ahogyan van. Csak az járt a fejemben, hogy ez mennyire cuki! Mindig mindent elajándékozok, egy BB8 robot van itthon, ami a páromé; pár kendő a szekrényben, amiket még a kezdeti fázisban horgolgattam és az első amigurumi figurám, a Hóember, belsejében az összeszottyadt tömőanyaggal. . Úgyhogy ezt most csakis és kizárólag magamnak :) A minta itt érhető el ingyenesen: zhaya és magyar nyelvű leírás is elérhető ennél a húsvéti tálnak a mintái között.

 



 

Megpróbáltam az egyik közösségi oldalon posztolni a "művemet", de letiltották a bejegyzésem, mert hogy sért valami mittudomén milyen elvet. Igen, ez a nyuszipopó tényleg hatalmas elveket sért, húsvét közeledtével meg fölöttébb. Az is lehet, hogy mivel megpróbáltam a minta elérési útvonalát is berakni a bejegyzésbe (szerintem így tisztességes), ezért tiltották le. Lányok és asszonyok (ha van körünkben horgoló férfiember, akkor Ő is, nyugodtan), keressétek fel a Zhaya Designs weboldalát (https://www.zhaya.de/seasonal.html) és a képek alatt a "DOWNLOAD" fül lenyitása esetén ahol megtaláljátok a magyar feliratot, ott lehet letölteni a magyar mintákat, ahol meg csak német és angol van, ott bizony azzal kell boldogulni.

 

Kellemes készülődést kívánok!

Fél teljesítmény is teljesítmény?

Múlt kedden elindultam a hónapok óta várt MRI vizsgálatokra. Az utam azzal kezdődött, hogy érkezett egy sms, pár perccel azután, hogy megérkeztem a reptérre, miszerint a gépem késni fog cirka 1,5 órát. Kár, hogy addigra párom már éppen az M0-án cammogott hazafelé és én is a biztonsági kapun túl voltam, így talán még ehettünk is volna együtt egy vacsorát, ha előbb értesítenek egy kicsivel. Egyébként egyre frusztráltabb vagyok a budapesti M0 felújítása miatt, szinte már nem lehet tudni, hogy hány órával előbb induljunk el itthonról ahhoz, hogy elérjem a gépet. Ezért jóval korábban indulunk, ami néha azt jelenti, hogy már a reptéren jó sokat várakozom. Egyszer olvastam valahol, hogy ezek a felújítások 2020-ig fognak tartani. A felújítás tényét megértem, mert jómagam is tapasztalom, hogy mennyivel több autó jár az utakon. Csak nehezen viselem.

 

Szóval a gép végül 2 órás késéssel indult Kölnbe. Másnap némi rohangálás után tisztázódott végül a vizsgálati sorrend, mikor melyik MRI és mikor van pontosan az orvos-találkozó és infúzió. A has/mellkas vizsgálat meg is történt, az asszisztensek úgy megörültek nekem, hogy előbb mentem, hogy szinte majdnem megölelgettek. Gondolom nekik sem mindegy, hogy mikor ér véget ez a közel 2 óra hosszú kontroll. És minél később kezdünk, ők is annál később érnek haza... megcsináltuk. A port-katétert szépen lezárták, nem húzták ki a tűt belőle, mivel hogy másnap találkozunk.

 

Szerda estére a hotelbe érve belázasodtam. Már napközben is voltak problémáim: egyszer egy hasmenés, fájtak a lábaim. Nagy jelentőséget abban a helyzetben nem tulajdonítottam neki. Gondoltam, biztos a sok rohangálás, plusz ittam egy latte macchiato-t, biztos az miatt. Megnéztem a gyógyszereimet, két szem lázcsillapítót találtam, így megkértem a taxisomat, hogy tudna venni még valamit? Aki nagyon rendes volt és hozott 2 doboz gyógyszert. Azon az éjszaka egy kis hányást is produkáltam, csütörtök reggelre minden voltam, csak nem infúzió- és szalonképes. Kijelentkeztem a hotelből és betaxiztam a kórházba. Pont a reggeli 8 órás megbeszélés miatt mindenki bezárkózott, leültem félre, természetesen már maszkban, mert nem tudtam, hogy mi ez a valójában. Doktornőm jött ki elsőnek a megbeszélésről, mosollyal indult felém, de mire odaért, látta, hogy nem vagyok jól. Gyorsan elmondtam a tényállást, az egyik szobába bevittek lepihenni, gyors lázmérés után lázcsillapítót és vizet kaptam infúzióban. Így agonizáltam pár órát, vettek vért egy gyors vérképhez és bakteriális tenyésztéshez (ezt a csuklómból, mert csak ott van ép vénám). Doktornő jött vissza később, hogy a CRP értékem megtízszereződött az előző napi értékhez képest, így tényleg nem lesz infúzió, sem MRI. A kérdés csak az volt: haza tudok jönni? Ebben jómagam is kételkedtem. Annyit kértem csak tőlük, hogy hadd maradjak kora délutánig, aztán kimegyek a reptérre. Doktornő kilátásba helyezte, hogy felvesznek a hematológiai fekvő-részlegre. Megköszöntem a kedvességét és mondtam neki, hogy elindulok, megpróbálom.

 

Zárásul csak annyit, hogy piszok nehéz volt a hazaút, tényleg az utolsó erőmorzsáimat szedegettem össze ahhoz, hogy meg tudjam csinálni. Sírva fakadtam, amikor megláttam páromat a kocsival behajtani, hogy felvegyen. Beültem a hátsó ülésre, bekötöttem magam és így jöttünk hazafelé. Pénteken a háziorvosnál kezdtünk, ez valami vírus, ami most jellemző a környékre. Azóta már jobban érzem magam, tegnap ebédre már pár kanál rizst és sütőben sült krumplit is ettem. Ma még nem ugrálok sokat, maximum horgolni fogok.

 

Múlt heti küldetés félig teljesítve, legalább a hosszabb vizsgálaton túl vagyok!

Gépcsere

A régi számítógépem közel 10 év használat után hűvösre került. Becsületére legyen szólva, kitartott mellettem a zivataros időkben is, látott egy csomó fertőtlenítőt, járt velem különböző kórházakban, hű társam volt éveken keresztül. Nincs szükségem nagy kapacitású gépre, nem játszom különféle játékokkal, hétköznapi használatra tartottam. Elővettük párom számítógépét, hogy majd azt használom... természetesen mindenféle fura probléma jött elő a programok frissítése és új verzióra történő átállás során. Jelenleg az új típusú windows programmal még ismerkedési fázisban vagyok, de az már most látszik, hogy ez teljesen más, mint a régi verzió volt. Türelem, türelem és még több türelem kell az átálláshoz.

 

Kezelések tekintetében nincs változás, csinálom a kéthetes ciklust január óta. Legutóbbi kiutazásom kicsit kaotikusra sikerült: a landolás után 15 percig vártunk, mire kiengedtek bennünket. Azután bombát találtak egy építkezésen, így a hátunk mögött lezárták az autópályát; majd a hotelben végre felkullogtam a megváltást jelentő szobám felé, amit nem tudtam kinyitni, mert már foglalt volt egy másik utazó által. Álmos fejjel nyitott ajtót este 11-kor, hogy ez az övé. Visszakullogtam a recepcióra, morcosan néztem és mondtam a magamét, majd az új ajtókulccsal a kezembe felmentem az új szobámba. Ott már csak az üres ágyikó várt.

 

MRI vizsgálatok jövő héten esedékesek, hát nem mondom, hogy teljesen nyugodtan vágok neki. Izgulok.

 

Ma voltam a 35. vezetési órán és szóba került a vizsga esedékessége is. Szerettük volna megpróbálni április 17-ét az oktatómmal, de sajnos lecsúsztunk a lehetőségről. Úgy zajlik az egész, hogy meghirdetik a vizsganapokat, időpontokat, akkor minden oktató gyorsan megpróbál lefoglalni amennyi neki szükséges  - és mivel először foglalt volt a telefonszám, amit hívtunk, majd mire újrapróbáltuk 2 percen belül, addigra már el is vitték előlünk a helyeket. Rajtam kívül még 4 ember vizsgázott volna. Kevés a vizsgabiztos. Sok a diák. Nem baj, várok tovább türelemmel. Most már csak meglesz az a jogosítvány!