Egy átlagos hetünk

Amíg a húsvéti ünnepeket nyugalomban töltöttük, kedd óta azonban nincs megállás. Kedden délelőtt vezettem egy órát, szerdán reggel vezettem még egyet és szerdán 11 órakor belevágtunk a forgalmi vizsgába. Az alap 30 órára vettem még plusz 10 órát, hogy biztonsággal neki merjek vágni a megmérettetésnek. November elején kezdtem a vezetést, viszont az új emberekkel való találkozás a hazavonatozás alatt annyira megviselte az immunrendszeremet, hogy azóta szinte minden hónapban 2 hétig beteg voltam. Nehezen jött össze ez a 40 óra, szinte az egész tanulási folyamatot újrakezdtem februárban.

 

Szóval, minden nehézség után szerdán sikeres forgalmi vizsgát tettem Kaposváron. Annyira izgultam, hogy a vizsga nagy részére nem emlékszem, tudom nagyjából, hogy merre jártam, de annyira dolgozott bennem a stressz és igyekeztem mindent az szerint csinálni, ahogyan tanították, hogy csak mentem az úton előre, figyeltem a forgalmat, aztán egyenes ívben megfordultam, aztán parkoltam, átengedtem a gyalogosokat és ilyesmik. Vezetek :) megcsináltam!

 

A vizsga után természetesen hazavonatoztam, mert szerda este kezelésre indultam. Gyors pakolás, zuhanyozás és irány a reptér. A szokásos útfelújítási pontokon átjutva majd 2 óra alatt fel is értünk :) nem is ez a lényeg, hanem az, hogy másnap a doktornőmmel való találkozás nagyon jól sikerült, azaz azt mondta, ugyan még csak a has/mellkas MRI eredményét látjuk, a hiányzó nyaki MRI miatt még nincs meg a teljes kiértékelés, de azt látják, hogy a vesémen lévő ominózus buci összement 14 mm-ről 7 mm-re és a többi daganat is stabil!! Jipijájéééééééééé, ezen buci miatt voltam kb. 5x urológusnál, 3x ultrahangon tavaly július óta! Ezek szerint segít, hogy visszaálltunk a kéthetes kezelési ciklusra!!! ÉLJEN!

 

A hab a tortán pedig az, hogy tegnap volt a 15. éves évfordulója annak, hogy együtt vagyunk a férjemmel és 6. éves évfordulója, hogy túléltem a keringési összeomlást és az intenzív osztályt. Mi kellhet még ezekhez a klassz dolgokhoz? Szerintem semmi, elégedett és hálás vagyok ezért a sok jó dologért, ami a héten velem/velünk történt.