Terményáldásra

Családunk legfiatalabb tagja már kész hölgy, de azért még rá lehet venni arra, hogy magára öltse szülőfalunk palóc népviseletét. Boldogon a hétvégén Paprika fesztivált tartottak, a dolgos kezek ünnepét - erre a jeles eseményre került elő a féltve őrzött ruhanemű.

A képen fodros, fehér lyukhímzéses, keményített kendő, alatta kék selyem pruszlik arany, piros szalagokkal kivarrva, sárga farkasfoggal díszítve. Legalul fehér vászon féling. Szoknyája egy alsószoknyából, kacskaringós szoknyából és piros rózsás (hímzett, ráncolt) szoknyából áll. A szoknya elé kötényt, úgynevezett szakácsot kötnek, ez esetben zöld csipke szegélyűt. A színeknek természetesen jelentősége van, életkoronként-eseményenként eltérő. A nyakon lévő galárist (gyöngysort) hímzett pántlikák kötik össze.

A menyasszonyi viseletben szintén megtalálható a fehér lyukhímzéses kendő. A fejen virágkoszorú, a szoknya szintén fehér (kötény nélkül), és az elmaradhatatlan "szárnyszerű" ingujj, amit a könyök fölött rögzítenek és a keményítésnek köszönhetően megmarad ilyen formában.

A menyasszony és komasszonya (aki ünnepi viseletben van és a szoknya felett szállikát visel):

Ha jól emlékszem, ez pedig a sátoros menyecske viselet, hímzett kendővel a vállon:



A képek családi képtárunk becses öröksége, hugom jóvoltából most már digitalizált verzióban is elmentve az utókornak. Drága nagymamáink szerepelnek rajtuk.

Még egy kép, amin a generációk különböző női viselete jól látszik (nagymamám esküvőjéről): dédimama sötét fejkendőt és szállikát visel, míg lánya és menye az első sorban világos szállikát.



Ujjgyakorlatok

Ismert mellékhatása lehet a kezeléseknek az idegek, idegpályák sérülése. Nálam ez kézremegés formájában jelentkezett ilyen-olyan mértékben. A horgolást azonban nem csak ezért kezdtem elsajátítani, hanem magam és mások megajándékozására. Szeretem látni a körülöttem élők mosolyát... ez pedig önző módon jót tesz a lelkemnek, ergo gyógyulok! Néhány egyéb egyszerűbb figura elkészítése is magával ragadott, próbálkozom mindig, mivel bővíthető a DIY (do it yourself) repertoár. Az ötletek olvasgatása, a horgolási minták megértése remekül lefoglalja cikázó agyam kérdéseit is, kevesebb hülyeségen gondolkodom. Csak pozitívan! - mint ahogyan volt indiai főnököm mondaná. Természetesen ezt Ő egy magyar likőrös üveg hasáról tanulta... nekem meg a kemó tanította. 

Végre a fényképezőm lencséje elé került a nagyikockás boleróm (Drops - Muskat fonal):

Tündér-angyalok, amelyek közül a szíves a keresztlányomé, a többi hamarosan utazik Finnországba, ajándékba szintén:

Néhány ajtókoszorú, még gazdátlanok:

Anyukámnak egy edényalátét (ez megszenvedtette az ujjaimat) (Drops - Paris fonal):

Látogató hölgyeknek karkötő (Barka - Gilice fonal):

A karkötők mellé nyaklánc is jár:



Egy sál, szintén nagyikockával (Drops - Muskat fonal):

3 nyári kalapból az egyik nálam maradt (Drops Paris fonal):

Jut eszembe, lassan neki kell kezdeni a karácsonyi meglepetéseknek is!

Rózsafüzér - Rosary

Egyszer említettem egy rózsafüzért... tartozom a történet elmesélésével elejétől a végéig. Vannak tárgyak, amelyek fontosak számunkra, ragaszkodunk hozzájuk. Még ha mások számára értéktelennek tűnhetnek, esetleg megmosolyognak érte.. nem kell kereszténynek lenni ahhoz, hogy ez a jelkép fontos legyen a hétköznapokban. Egyszerűen csak jó, hogy velünk van; egy légtérben tartózkodunk.

Számomra ilyen volt a kölcsön "rosary", amelyet Péter hozott be januárban az újrakezdő első kezelésemre. Még a Szent Imrében kérdeztem meg tőle: kölcsönkaphatom, kölcsönadja? Addig, amíg meggyógyulok. Természetesen! - hangzott a válasz. Nem felejtette el.. Mosolygott, amikor odaadta, pedig tudom, hogy legszívesebben sírt(sírtak volna Helgával).

 

Amikor először találkoztam a faragott olvasóval (mérete is eltér a megszokottól), akkor ért haza Magyarországra Hollandiából. Peter édesapja kapta hálából egy asszonytól, akit meggyógyított - ez egy apai örökség, emlék. Apáról fiúra. Nézegettem, oda-oda pillantottam, megsimogattam faragott szemeit. Valahogyan jó érzés járt át tőle, magyarázatot nem tudok adni. Aztán következő látogatásunknál már a helyére került a nappali egyik falán, akkor is odaálltam és megsimogattam. Akkor kérdezte meg tőlem Peter, hogy érzek valamit az olvasóval kapcsolatban? Mondtam igen.. azt mondta, valamit Ő is érez. Talán a hála pozitív sugárzása járja át? Nem tudjuk..

 

Az olvasó nálam lelt otthonra az elmúlt hónapokban, vigyázta álmaimat és ébrenléteimet. Még ha felkelni nem is mindig tudtam, hogy odamenjek hozzá, de a tekintetem sokat kereste, megpihent rajta.

 

Tegnap visszakerült saját otthonába, elvégezte "feladatát" - eddig kellett lennie nálam. Örökre jóleső érzés fog elfogni, ha ezekre a pillanatokra gondolok. Köszönöm, hogy velem lehetett, hogy kölcsön kaphattam! Köszönöm...

 





Hétköznapi mesék

Gyorsan telnek a napok, sosem unatkozom. A magam kedvtelésére horgolok, néha besegítek a munkában, és idehaza is elügyetlenkedem (elkészítem a vacsorám, besegítek a mosogatásban, sütögetésben). Mindez jó a lelkemnek, lefoglalom magam, gondolataim nem cikáznak, lecsendesedtek.

Ez a honvágy ellen is tökéletes: hiába vagyok itthon, ha hiányzik az otthon, ahol a férjemmel közös életünket éljük. Most nyári szünet lesz, kaptunk egy hetet :-) igaz, hogy nagy tervek nincsenek (fürdőbe, tömegbe nem mehetek, étteremben nem ehetünk), de a lényeg: együtt leszünk! Tavaly november óta külön kell élnünk, karácsonykor még rettegtünk, az újévről nem is beszélve! Most pedig az áhított remisszió itt van, megérkezett, nyugalmas bucik nyugalmas (de nem lazulós) életet jelentenek! Mámor...

Ígértem képet a Katicáimmal közösen: (azóta beköltözött hozzám egy tündér meg egy méhecske is hugom és Anyukám jóvoltából)

Ma vagyok 74 napos a transzplantáció után!

Komplett metabolikus remisszió

A mai napot feljegyezzük életünkben, mint a JÓ HÍR hozója, az életünk visszaadója!

Múlt héten hétfőn kaptam hívást, hogy volna egy szabad hely másnap ! PET/CT-re, tudunk menni? Naná! Férjem megint levágtázott hozzám, kora délután indultunk Budára a nagy megmérettetésre. Gyomorgörcs, kérdések kavalkádja, mi lesz ha...? És ha mégsem...? Meddig tart még? 

A vizsgálatot a szokásos kedvesség és profizmus kísérte. Nagy kár, hogy nem ilyen helyek létrehozására fordítjuk az ország zsebpénzét! (pfuj, ez politika!) Megkaptam az intravénás sugárzó lötyit, aztán megiszogattam az ánizsos itókát és már mehettem is a "csillagkapuba" (szerintem erre hasonlít ez a CT gyűrű). Innentől kezdve aztán lehet izgulni az eredmény érkezéséig! Megjött már az e-mail? Még mindig semmi? Na és most sem?

Ma délben érkezett meg, nagyon vártuk... összefoglaló vélemény: komplett metabolikus remisszió. Mert ugye maradtak bucik, csak már nem sugároznak, daganatos sejtektől mentesek. Nem is tudom még felfogni...

Már csak egy kérdés maradt: mikor törtek el a bordáim? Ugyanis ezt is említik ... hegesen összeforrt bordák jobb oldalon!