Rózsafüzér - Rosary

Egyszer említettem egy rózsafüzért... tartozom a történet elmesélésével elejétől a végéig. Vannak tárgyak, amelyek fontosak számunkra, ragaszkodunk hozzájuk. Még ha mások számára értéktelennek tűnhetnek, esetleg megmosolyognak érte.. nem kell kereszténynek lenni ahhoz, hogy ez a jelkép fontos legyen a hétköznapokban. Egyszerűen csak jó, hogy velünk van; egy légtérben tartózkodunk.

Számomra ilyen volt a kölcsön "rosary", amelyet Péter hozott be januárban az újrakezdő első kezelésemre. Még a Szent Imrében kérdeztem meg tőle: kölcsönkaphatom, kölcsönadja? Addig, amíg meggyógyulok. Természetesen! - hangzott a válasz. Nem felejtette el.. Mosolygott, amikor odaadta, pedig tudom, hogy legszívesebben sírt(sírtak volna Helgával).

 

Amikor először találkoztam a faragott olvasóval (mérete is eltér a megszokottól), akkor ért haza Magyarországra Hollandiából. Peter édesapja kapta hálából egy asszonytól, akit meggyógyított - ez egy apai örökség, emlék. Apáról fiúra. Nézegettem, oda-oda pillantottam, megsimogattam faragott szemeit. Valahogyan jó érzés járt át tőle, magyarázatot nem tudok adni. Aztán következő látogatásunknál már a helyére került a nappali egyik falán, akkor is odaálltam és megsimogattam. Akkor kérdezte meg tőlem Peter, hogy érzek valamit az olvasóval kapcsolatban? Mondtam igen.. azt mondta, valamit Ő is érez. Talán a hála pozitív sugárzása járja át? Nem tudjuk..

 

Az olvasó nálam lelt otthonra az elmúlt hónapokban, vigyázta álmaimat és ébrenléteimet. Még ha felkelni nem is mindig tudtam, hogy odamenjek hozzá, de a tekintetem sokat kereste, megpihent rajta.

 

Tegnap visszakerült saját otthonába, elvégezte "feladatát" - eddig kellett lennie nálam. Örökre jóleső érzés fog elfogni, ha ezekre a pillanatokra gondolok. Köszönöm, hogy velem lehetett, hogy kölcsön kaphattam! Köszönöm...