Gyorsan telnek a napok, sosem unatkozom. A magam kedvtelésére horgolok, néha besegítek a munkában, és idehaza is elügyetlenkedem (elkészítem a vacsorám, besegítek a mosogatásban, sütögetésben). Mindez jó a lelkemnek, lefoglalom magam, gondolataim nem cikáznak, lecsendesedtek.
Ez a honvágy ellen is tökéletes: hiába vagyok itthon, ha hiányzik az otthon, ahol a férjemmel közös életünket éljük. Most nyári szünet lesz, kaptunk egy hetet :-) igaz, hogy nagy tervek nincsenek (fürdőbe, tömegbe nem mehetek, étteremben nem ehetünk), de a lényeg: együtt leszünk! Tavaly november óta külön kell élnünk, karácsonykor még rettegtünk, az újévről nem is beszélve! Most pedig az áhított remisszió itt van, megérkezett, nyugalmas bucik nyugalmas (de nem lazulós) életet jelentenek! Mámor...
Ígértem képet a Katicáimmal közösen: (azóta beköltözött hozzám egy tündér meg egy méhecske is hugom és Anyukám jóvoltából)
Ma vagyok 74 napos a transzplantáció után!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése