Aki azt mondja, hogy egy ilyen hír hallatán sziklaszilárd tud maradni, az hülyeségeket beszél. Azok meg még inkább butaságokat beszélnek, akik azonnal nekiállnak tanácsot osztogatni és én meg ott állok kába fejjel, a lelkem sajog és lázong és gondolok mindenfélére, de nem kérek sem végbélmosást, sem gyógygombákat, semmit! Egy dolgot biztosan elérnek vele: bezárkózom.
Valahol sejtettem legbelül, amíg vártunk az eredményekre, hogy újra a limfómám tombol a szervezetemben. Pedig nálam boldogabb ember az elmúlt hónapokban kevés létezett a Földön :-) ergo bukik az a teória is, hogy bevonzottam magamnak a betegséget újra, mert a gondolataimban ez meg sem fordult.
6 éve már, hogy küzdök és most kicsit besokalltam. Persze volt itt önsajnálat az elmúlt hetekben, nyavajgás és sírás és ami a legbosszantóbb: most hogyan tovább? A Brentuximab kezelést megigényeltük, a vérvétel megvolt a héten a donor-vizsgálathoz: Anyut és Tesómat nézték meg. Azt beszélgettük, hogy Tesómnak alkalmasnak kell lennie, egyrészt mert testvérek vagyunk, másrészt meg Anyukám vérvonalában soha nem volt rákos megbetegedés, Apuéval ellentétben. És én Apám lánya vagyok... biztosan sokan azt mondanák, hogy ehhez semmi köze nincs a genetikának, de azért az számomra elég fura, hogy Apám, Nagyanyám és Nagyapám családjában is volt daganatos megbetegedés. Meg aztán arról nem is beszélve, hogy szülőfalumban mennyien betegek.
Az egyik éjszaka azonban eldöntöttem, hogy küzdeni fogok. Valahogy bevillant 2 lázcsillapító között ez a gondolat és azóta is itt kering bennem. Nem mondom, hogy egyszerűek a hétköznapok, folyton lázas vagyok és sokat pihenek, de azért nem panaszkodhatom: a 2012-es decemberi állapotomnak a közelében sem vagyok. Igyekszem enni... és borzasztó, hogy megint előjött az érzékenységem a szagokra: nagyokat tudok utálkozni az általam nem komált "illatú" dolgok felett.
A furcsa állapot valószínűleg akkor fog enyhülni, ha megkapjuk a telefonhívást, hogy mehetek kezelésre.
Szia Regi!
VálaszTörlésÁt tudom érezni amit írtál. A legrosszabb a várakozás, és az olyan éjszakák mint ez a mai. Én is holnap megyek kontrollra, és semmi jóra nem számítok a legutóbbi pet után. Amikor elkeseredek sokszor eszembe jutsz, és el sem tudom még képzelni mi mindenen átmentetek, de azt tudom, hogy van még benned erő, és ezen is túljutsz. Én is ebből táplálkozom, úgyhogy hajrá mindekttőnknek. :) Puszi
Szia Ildi!
VálaszTörlésTudod mit gondolok? Hogy nem adjuk meg magunkat csak úgy ennek a limfómának harc nélkül! Mi az, hogy csak úgy jön és beleavatkozik az életünkbe?! A terveinkbe? Adjon most nekünk extra erőt ez a szép napsütéses idő, a tavasz ereje :-) puszi