Pár hónapja még elképzelni is nehezen ment, hogyan fogom ezeket az utazásokat bírni? Hogyan fogok német nyelvtudás nélkül, angolul magyarázva megértetni magam? Ráadásul amikor már fáradok, akkor nemhogy angolul, már magyarul is képtelen vagyok beszélni!
Ehhez képest mára rutinná vált az egész utazás, kezelés, hazautazás körforgása.
A héten, szokás szerint kedden kivonatoztam. A legnagyobb izgalom az volt, hogy működik az új port? Mivel 40 perc késéssel érkeztem meg Kölnbe (valami sziklaomlás volt Koblenz előtt, így átirányítottak a Rajna másik partjára bennünket), így kicsit tovább izgulhattam. Megérkezésem után a főnővér be akart vinni egy külön helységbe, mire mutattam neki, a pólóm nyakát félrehúzva, hogy új portom van! Nem kell levetkőznöm! Na, erre minden nővér odajött és boldogan vették tudomásul, hogy végre jó helyre került. A tű behelyezése és egy kis sós oldat beinjekciózása után a vérem gyönyörűen jött vissza. És igen, ez az a pillanat, amit minden portot viselő ember lélegzet-visszafojtva vár: ugye működik?
Készítettem nekik egy kis "taste of Hungary" csomagot: gyönyörű képeket tartalmazó könyvvel Budapestről, és finom bonbonokkal, az Artis csokoládéműhely -től. Nem gondoltam volna, hogy ekkora sikere lesz, azt gondoltam, el sem fogadják :-)
Visszatérve a vonat késésre: ezt most egyáltalán nem bántam, mert eddig is sejtettem, hogy a Mainz és Koblenz közötti, kanyargós folyópart szépséges városkáknak és váraknak ad helyet, de most láttam igazán, ahogyan átirányítottak bennünket a túloldalra! Kilométerenként várak a dombok tetején? Életemben nem láttam még ilyet! Nagyon szeretném, ha nyáron volna rá időnk és körbeautózhatnánk ezt a területet. Vagy hajózni a Rajnán :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése