Valahogy nem lep meg a dolog, hogy továbbra is a béka feneke alatt van az immunrendszerem a Brentuximab + Bendamustine kezeléstől. Fehérvérsejt számom 2870 (mindenki tudja most már, hogy 4000 az alsó határ, ez alatt már igen kevésnek számít) és a limfocitáim is ugyan kezdenek magukhoz térni, de mégsem eléggé. Beszedtem egy kör Sumetrolimot, az utolsó napon, múlt hétfőn a hajam nekiáll erősen hullani. Most mégis mi a fenét csináljak? Sajnos azóta sem tudom eldönteni, hogy mi legyen, mert nem csomókban hullik, mint régen, kemó után, hanem szimplán mindenhonnan és még mindig van a fejemen haj. Azóta kendőt kötök, mert nem bírom elviselni, hogy mindenhol ezt látom. Ha nem hagyja abba, hétvégén levágjuk, eldöntöttem.
Szóval múlt héten megkaptam a 3. ciklust is, igaz, volt egy kis kavarc, hogy most akkor hazajöjjek vagy maradjak (mert nincs ágy), mert azért mégiscsak 150 kilométert utazunk oda + 150 kilométert vissza, kicsit furcsán néztünk ki a fejünkből, amikor először megkértek, hogy jöjjek haza és menjek vissza másnap VAGY megkapom ambulánsan az ciklus első részét... néztünk a férjemmel egymásra, neki is mennie kell dolgozni, nem lehet mindig "lazáskodni", munka van bőven, nincs unatkozás egy percre sem. Aztán végül egy másik beteg nem kaphatott kezelést a vérképe miatt, így maradhattam. Másnap, a reggeli adag után hazajöhettem, onnantól ágyban töltöttem a napjaimat, egészen tegnapig, amikor is felmentünk újra vérkép ellenőrzésre. Tegnap egy kicsit pityeregtem a főnővérnek, amikor azt mondta, hogy másokat nem visel meg ennyire ez a típusú kezelés.... elmondtam a teóriámat: szerintem én ezt még nem teljesen fogadtam el és a szívem mélyén egy visszalépésnek érzem. Annak ellenére, hogy maximálisan megbízom az orvosomban és tudom, hogy sokszor vissza kell lépni kettőt ahhoz, hogy újra a jó úton járjunk. Régebben egyszerűbben ment, gyorsabban, de elmúltam 40 éves, már nem tudok csak úgy hirtelen átlépni a dolgokon. Ráadásul igencsak szeretem, ha az irányításom alatt mennek a dolgok... ez is rohadt nehéz, ezt leadni fejben. Kérdezte, nem szeretnék egy pszichológust? Hát... bevallom, továbbra sem. Mit tud mondani 10 év (lassan 11) limfómával való küzdelem után?
Mindenesetre egy hét pihengetés után ma ücsörgök, bejegyzést készítek és remélem estére főzünk valami csirkését, amit végre én is el tudok fogyasztani. Sajnos muszáj megvárnom a páromat, mert nem bírok egy órán át ott állni a tűzhely mellett, addig rágcsálok az ilyenkor szokásos kajákból. Mindenki vigyázzon magára!
Szia! Hogy vagy?
VálaszTörlés