Múlt héten pénteken tényleg hazajöhettem... emelkedő fehérvérsejt szám mellett és pár trombocitával. Hazafelé párom vett egy hajvágó gépet és Anyukám pénteken este levágta a hajamat. Kérdezték ugyan, hogy biztosan ezt szeretném? De a kezemben maradó haj mennyisége láttán megértették, hogy ez a hajhullás megint az a hajhullás. Aki az elmúlt 5 évben harmadjára veszti el a "frizuráját", az már rezignáltan tűri ezt a tortúrát. Én csak azt utáltam az egészben, ha eszem, akkor a kajába belehullik a hajszál. A hajtalanság nem zavar, vannak jópofa kendőim.
Már akkor panaszkodtam szédülésre, ami a hétvégén sem szűnt meg. Hétfőn reggel amúgy is vérkép kontrollra kellett menni, még ez volt a szerencse, mert a 70/50-es vérnyomásom és majdnem 100-as pulzusom már mutatta, hogy vérszegénységgel küzdök. A folyosón ülve ágyért rimánkodtam, a vizsgálóba bevittek és ott félig feküdve, lábaim az Árpi vállára téve próbáltam észen maradni. Gyors vérvétel, literes infúzió azonnal... amíg lecsöpögött, bevallom kétszer akartam elájulni, de mindig az jutott az eszembe (és ennek hangosan jelét is adtam), hogy ÉN nem akarok az intenzív osztályra kerülni megint!
Aztán a palack végére kezdtem feltisztulni... bekötöttek még egyet, betrottyogtam egy normál kórterembe és vártam a vérre, amit este hoztak meg.
A másnapi, keddi vérkép volt annyira jó, hogy újra eljöhettem! Fehérvérsejt szám 3750 - ez már alsó határos érték :-) a trombocita meg még kullog valahol, a vérzékenység kockázata továbbra is fennáll.
Pénteken újra vérkép ellenőrzés.
A blog frissítése után megláttam, hogy ez a 100. bejegyzésem. Nem is tudom, mit mondjak :-) hogyan kellene összefoglalni méltón? Egy nagy levegő kifúj: megértük ezt is, ahogy öreganyám mondta annak idején.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése