A horgolás lassan 5 éve van jelen a mindennapjaimban. Amikor 10 éves voltam, megtanultam kötni, de lelkesedés hiányában abbamaradt. A limfóma megjelenése után, az első visszaesést követő karácsonyra Anyu vett nekem könyvet és kötőtűket, hogy újra próbálkozzam vele. El is készítettem sok-sok falevelet, amit az egyik őszi Praktika magazinban láttam.
Valahogy nem éreztem magaménak... túl macerás két tűvel egyszerre böködni! Aztán vettem egy 2-es, meg egy 3-as horgolőtűt, az interneten megtaláltam a Barka horgolósuliját, és azóta próbálkozom kisebb-nagyobb projektekkel. Általában az elkészült dolgokat nem tartom meg, elajándékozom őket. Pulóvert, mellényt nem csináltam még, mert félek a nyak- és karkivágástól.
A kórházban ha horgoltam, Főorvos asszony egyből tudta, hogy jól vagyok!! Ha nem látott a kezemben fonalat, mintát, akkor már gyanakodott, hogy nem az igazi a közérzetem.
Az ujjaim tornáztatására is kitűnő, sajnos a kemók néha érintik az idegpályákat, lelassítja az ujjakat, lezsibbasztja a lábujjakat, végtagokat. A folyamatosan ismétlődő mozdulatok a koncentrációt is segíti.
Ma egy karkötőt készítettem, és minő meglepetés, de ez is ajándék lesz!
Fonal és ötlet: Alize miss / Gombolyda Székesfehérvár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése