A héten, kedden személyesen találkoztunk a kezelő orvosommal a Kékgolyóban. Mi már eléggé megrágva/kisírt szemekkel ültünk a folyosón, így mentünk be hozzá. Valahogy Ő sem volt nyugodt, úgy érzem kedvel bennünket. Megpróbáltak kitalálni valamit az eredmények fényében, nos nem sok lehetőséget kaptam a jövőmre való tekintettel. Leírom a lehetséges verziókat:
A: adnak egy olyan erős kezelést, ami erősebb mint az, ami tavaly tavasszal az intenzívre juttatott
B: "szintfenntartó" kezeléseket adnak, amíg a testem fel nem mondja a szolgálatot
Akkor délután Anyuékhoz vettük az irányt, valahogyan nem volt kedvünk hazajönni, Boldogon töltöttük az éjszakát. Sok kába ember nézett ki a fejéből. Néha viccelődtem velük, néha pedig arról beszélgettünk, hogy ha nagy baj történne, milyen végtisztességet szeretnék magamnak. Van az a pont, amikor erről egy felnőtt, intelligens embernek beszélnie kell a családjával. Ez a pont most elérkezett.
Dönteni azonban nekem kell és záros határidőn belül. A két felvázolt lehetőség .. nos... valahogy úgy villog bennem, hogy az egyik nagyon kétséges, a másik meg még rosszabb. Kérdések sora: valaki kapott már ebből az erős kemóból? Kijött élve a kezelésből? Ha kijött, akkor hatásos volt? És mi van, ha elkezdjük a szintfenntartó kezeléseket és amikor úgy érzem, hogy felálltam a mostani sokkból, akkor rábólinthatok-e a brutál kezelésre?
Megkértük a doktornőt, hogy beszéljenek arról, van-e lehetőség Angliában, Franciaországban vagy Németországban valami klinikai kezelésre - ezt még nézzék meg.
Tegnap csörgött a telefonom délelőtt, van valami... összefoglalják a kórtörténetem (halkan jegyzem meg, van mit) és megküldik a németeknek.
Az interneten megtaláltam ezt a klinikai kísérlet kiírást és ahogy olvasgattam a German Hodgkin Study Group oldalán, azok részére nyitott ez a kísérlet, akik felnőtt, Hodgkinos betegek, visszaesők és már az saját őssejtes átültetés is megvolt náluk.
Úgy érzem, ezek pont engem keresnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése