MIFAP kezelés

Hétfő este óta megy a kezelés folyamatosan. Nem sok embert tiszteltek meg itt ilyennel mostanában. Az első palackok bekötése Erika nővérre várt, nagyon kedvelem Őt. Aggódik is rendesen, látom az arcán. Poénkodom a helyzetemről, olyankor kilátásba helyez egy fenékbe billentést. Jó nagyot.

Árpi minden este jön, a világ minden kincséért sem adnám Őt másnak. Szeretnék még sokáig vele élni, szeretni, összebújni.

Volt nálam még látogatóban Péter atya, és az önkéntes segítője Kati is. Még ha nem is vagyok egy bigott vallásos ember, de az Ő társaságukat és a munkájukat nagyra értékelem, megemelem a kalapom előttük. Sokkal több hasonló habitusú emberre volna szükség! Biztosan vannak még ilyenek valahol... Vagy túl gyávák vagyunk odamenni egy beteghez és megfogni a kezét? Nekem egy ilyen pici mozdulat is sokat segít.

A hányinger sűrűsödik, de a dokik legnagyobb meglepetésére jól bírom a terápiát. Azt mondják nagyon stramm vagyok. Na jah... de a jövő héten lehetnek gondjaim: elszáll hat a fehérvérsejt szám, a trombocita. Szedni kell egy csomó gyógyszert, mintha a transzplant után lennék újra. Fertőzésveszélyre figyelni, megint. 

Nem hazudhatok, izgulok ám egy kissé. Nagyon koncentrálok, mondom a kemónak hogy csak a limfómát támadja meg, a többi szervemet hagyja békén, mert azokra még szükségem van!

Egy kicsit fáradtabb is vagyok már, a hét elejéhez képest. De szerintem jól bírom a gyűrődést. Anyukám fel sem tudott jönni hozzám, mert olyan össze-vissza műszakbeosztásba tették a munkahelyén, hogy az embertelen!! 

Holnap már találkozhatok a családommal :-)