Nem tudom, ki hogy van vele, de az én lelkem belefájdul, amikor egy gyereket diagnosztizálnak egy ilyen szörnyű betegséggel. Múlt héten szombaton találkoztunk össze a házban lakó egyik kedves család férfitagjával, aki kérdezgette, hogyan vagyok... könnyek gyűltek a szemébe, ahogy meséltem mi a helyzet és amikor visszakérdeztünk náluk mi újság, elmondta, hogy a kislányukat (5 éves lehet) a héten diagnosztizálták leukémiával. Három döbbent ember állt akkor a folyosón... Laci azon döbbent meg, hogy a "jó kinézetem" ellenére megint miben toporgunk.. mi meg azon, hogy 1 hónapja még láttam a lányokat rohanni az anyák napi buliba és annyira jól néztek ki, olyan örömmel néztem őket.
A kezeléseket azonnal meg is kezdték a Heim Pál kórházban. A következő 33 napban hetente kétszer fog kemót kapni és minden héten csontvelő mintavételt végeznek nála!!!!
Nálam itt szakadt el a cérna. Egész hajnalban azon könyörögtem és rimánkodtam a Sors / Isten felé (opcionális, mindenki válassza ki, miben hisz), hogy Hanna meggyógyuljon és legyen elég erejük a fájdalmakat elviselni.
Csatlakozzatok hozzám, kérlek. Ennek a kislánynak még nagyon sokáig itt a helye ezen a Földön, hogy amikor felnőtt lesz, akkor csak halvány emlékként bukkanjon elő a memóriájában ez az egész!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése