Tegnap eltávolították az elzáródott portomat, és beültettek egy újat az ellentétes oldalra. Most itt ülök, nem sokat pihentem az éjszaka, még elég fájdalmas így a beavatkozás után. Szerencsére a dolog ambuláns beavatkozásként működött, nem kellett bennmaradni a kórházban.
2013-ban ezt még a sebészeten csinálták, az idén már az intenzív osztályra kellett leballagnom.
Gyorsan rájöttek, hogy mi volt a gondja a portomnak...
Az új port betétele első lépéseként megpróbálták megszúrni a vénámat (a bal kulcscsont alatt), de annyira gyorsan alvadt a vérem, hogy akadályozta őket a katéter felrakásában. Sajnos a második szúrás után köhögés kapott el (vagyis már az elsőnél is), de a másodiknál kiköptem egy adag vért a tenyerembe... doktornő elmondta, hogy valószínűleg beleszúrt a tüdőmbe. Miután szegény harmadjára sem tudta végigvinni az eltervezett dolgokat, odahívta az osztályvezető főorvost, aki viszonylag elég hamar túljutott a problémán. Aztán nekiestek a bekrepált portom kivételének.. erről még fénykép is készült, hogy mennyire benőtte a szövet, húzták is - vonták is, nagy nehezen, de megadta magát!
Jelentem, azóta lassított felvételként mozgok, két 9x25-ös flaszter takarja el előlem (egyenlőre) a sebeket. Ha felállok, azt is óvatosan teszem, mert húzódik mindenem.
Azt még nem is meséltem, hogy a párom nincs itthon, Zsolti barátunk vitt fel a Kékgolyóba. Ahogy sétáltunk fel a büféből a 8-as épülethez, egy bácsi támaszkodott az egyik jelzőtáblának. Felesége mellette, nagy táska a kezében. Megkérdeztem: segíthetünk? Elindultunk felfelé, Zsolti fogta a bácsit egyik oldalon, vezette, a néni a másik oldalon. A bácsi egyszercsak rosszul lett, elveszítette az eszméletét és nem kapott levegőt rendesen! Az ott bámészkodó biztonsági ember hívott segítséget, aztán az intenzívesek rohantak ki, hoztak fekvő ágyat és vitték is befelé. Az volt a szerencse, hogy Zsolti nem engedte el a bácsit és hősiesen tartotta, nem verte oda magát a földhöz.
Később hallottam, hogy viszonylag stabil lett az állapota, habár én hiába kérdeztem felőle, adatvédelmi okokból nem mondhatták meg, nem a családhoz tartozom. Nem baj, hallottam, amikor az orvosok egymás között megbeszélték, hogy jobban van. Pont akkor várakoztam a röntgenre, az intenzíven.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése