Pizsamában, 3 flaszterrel a mellkasomon fekszem az ágyban. A port csere után persze még lázas is lettem, az este is azzal küzdöttünk, hogy lehúzassuk normál szintre (észen kívüli állapotban voltam, amikor párom telefonált hazafelé jövet a munkából alig tudtam vele beszélni, hol bealudtam, hol félre dumáltam).
Tegnap reggel a Kékgolyóban voltunk, a németek megengedték, hogy itthon készüljön el a 8. napos kontroll vérvétel. A sebemet megmutattuk az intenzív osztályos orvosnak is, aki antibiotikumot írt fel. Remélem, hogy a mai napon elindul a hatása, rámférne egy kis pihenés.
Szokatlan dolog ez az ágyban fekvés, már másfél éve nem volt benne részem. Utálom is rendesen, de azt hiszem, ez most elkerülhetetlen. Sokat iszom, enni azt kevesebbet - ez utóbbi nem is baj, felszedtem 5 kilót két hét alatt. Nem tudom, ki hogy van vele, de én stressz-evő vagyok, vagy mi. Ha ideges vagyok, akkor teljesen mindegy, hogy mit eszem és mikor: jön a csoki, jön ez, jön az és hopszalá, máris megjött az a plusz kiló. Most meg még mozogni se tudok, mert húzódnak a varratok!!!
A 8. napos vérképem nagyon szép lett, a sok cudarság mellett ez a legfontosabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése