8. ellenőrzés eredményei

Igaz, hogy október végén és november elején került sor a 8. ellenőrzési pontra, amikor két különböző MRI vizsgálatot végeznek rajtam, az eredményeket írásban eddig még nem láttam. Mindig csak beszéltünk róla, hogy az állapotom továbbra is stabil. Tegnap megérkezett az írásos összefoglaló, a kiértékelés, továbbra is tart a komplett remisszió!!!! Az eddig megfigyelt csomók továbbra is nyugalomban vannak, és új csomó sem jelent meg a szervezetemben. Jöhet a karácsony, az a boldog, békés, csendes, amit szeretünk :-)

A hétköznapok pedig rohannak velünk, lassan 7 hete élünk Kaposváron. Sokat járom a várost, sokat gyalogolok, a tornámat sem hagytam abba, sőt a párom is újra elkezdett mozogni. Sajnos nem az a típusú e-fitness tréning, amit már Veszprémben is csinált fél éve (ami sokat javított az állóképességén), hanem most edzőteremben jártunk, futópadon, bicajon, ellipszistréneren csinált gyakorlatokat egy hölgy segítségével. Én is vele tartottam és 30 percet gyalogoltam a futópadon, amíg ők dolgoztak. 

A karácsonyi adományozási időszakban mi is próbálunk aktívan szerepet vállalni, egy csomag indult a Keresztelő Szent János Napközi Otthonnak, Tekerőpatakra; egy másik pedig Pécsre, egy gyermek hospice tevékenységet folytató alapítványnak. Remélem erről később még bővebben is írhatok! 

Jövő hétvégén itt a karácsony... előtte még kiutazom egy kezelésre, hogy teljes és kerek legyen a 2016-os évünk!

Jönnek a fotók az elmúlt napokból:

Adventi díszeink

Útban Pécsre még a fények is szépségesek voltak

Betlehem - Kaposvár főterén

Adventi várakozás és egy allergia

Sajnos az elmúlt hetekben fura allergiás reakció jött elő nálam, bizonyos ételek fogyasztása után 10-20 perccel fura bizsergést érzek az ajkaimban, mintha herpesz akarna előbújni - aztán halvány piros foltot látok körülötte és elkezd beduzzadni a bőr alatt, kemény csomókat tapogatok. Az első ilyen esetében aznap banán, paradicsom, sajt is szerepelt az étrendemben. A duzzanat este kezdődött, és másnap délig tartott. Másodszorra a reggelim elfogyasztása után, amiben paradicsom és cappuccino szerepelt, de itt már tapasztaltabb voltam, éreztem, hogy elindul és azonnal rohantam a kalcium pezsgőtablettáért és az antihisztaminért - nem is tartotta magát olyan sokáig a duzzanat, mint először. Harmadjára füge evés után volt eléggé aggasztó köhögésem, elég sok váladékkal. A negyedik esetben előtte való nap kétszer hánytam, ez miatt nem is ettem, csak kekszet 24 órán át, de aztán megkívántam egy almát, lereszeltem és megettem keksszel... nos... ettől is bedurrant a szám.

Itt a helyi laborban csináltattam kezdetnek egy nutritív 40-es panelt, amiben különböző dolgokat néztek meg, ma meg is kaptam az eredményt (nem kellett hozzá 1 hét!), a következők értéke emelkedett: tojás, mandula, ananász, őszibarack, alma, zeller, paradicsom, banán. Nos, ezzel a kedvenc ételeim listáját azonnal le is fedték! A paradicsomot imádom, eddig semmi bajom nem volt tőle - nem is beszélve az almáról, amit céklával szoktam enni, lereszelve, egy csurgatásnyi mézzel keverve... jaj nekem!

Egyenlőre nem tudom, hogy mi a további teendőm, jeleztem a kölni kórház felé az eredményeket, remélem meg tudjuk beszélni személyesen csütörtökön. Addig is elkerülöm ezeket az ételeket.

Az adventi fények kigyulladtak Kaposvár főterén és főutcáján, szerintem nagyon hangulatos az egész, a karácsonyi vásárral együtt:

A fenyőfán 37 000 izzót helyeztek el, erről a helyi hírekben olvastam. Fantasztikusan szépre sikerült  :-) az adventi készülődés keretében készítek pár adomány ajándékcsomagot is (2 helyre biztosan) és nemrégiben élelmiszert gyűjtöttek a helyi bevásárló központban, ott is adományoztunk pár dolgot. Ilyenkor jut eszembe a 4 évvel ezelőtt, 2012 decemberében nézett műsor, a Jónak lenni jó adománygyűjtés és hogy azt milyen rossz bőrben néztem végig, ahogyan Böjte Csaba árváinak gyűjtöttek. Hogy mennyire szorítottam, hogy jó sok adományt kapjanak... azóta mi magunk is részt veszünk a keresztszülői programban, van két fogadott keresztgyermekünk, akiket támogatunk és figyelemmel kísérjük a sorsukat. 

Közeledik megint egy karácsony... egy szép és nyugodt karácsony. Hálásan köszönöm, hogy készülhetünk az ünnepekre.

Fotók a hétköznapokból

Most csak egy rövid, képes beszámolót hoztam a hétköznapokról 

(mert az élet apró, egyszerű szépségei, a pillanatok is fontosak)

Őszibarack sütemény - keresztlányunk születésnapjáról

Virágzik az a karácsonyi kaktusz, amit 4 éve kaptam a kollégáktól 

(Szent Imre kórházban lévő tartózkodásom alatt)

Elkészült a karácsonyi ajándék Nenának, csak még blokkolni kell!

Költözködés és az 50. infúzió

Annyi minden történt az elmúlt 4 hétben.... összedobozoltam az életünket és október végén átköltöztünk Kaposvárra! Ki sem látszottam a zsákok és papírtörlős dobozok közül, mindazok mellett, hogy próbáltam becsomagolni az elmúlt 12 közös évünket, rengeteg mindent néztem át és bizony kidobáltam azt, amit feleslegesnek gondoltam. Folyamatosan az a kérdés járt a fejemben, hogy hogy lehet összegyűjteni ennyi csetreszt? Persze a költözés előtti napokban sikerült egy nehéz dobozt megemelni és a derekamon egy izom begyulladt, azon a ponton, ahol a csontvelő mintavétel történt 2 éve. Napokon át csillagokat láttam, amikor meg kellett mozdulni, ennek ellenére a költözködés nem állhatott meg. Misi barátunk segítségével fejeztük be az utolsó mozzanatokat, szombaton pedig 2 nagyon ügyes fickó érkezett költöztetni, akik nagyon gyorsan és végtelen figyelemmel pakolták le, később fel a cuccainkat - negyedikről a negyedikre. 

Szerencsések voltunk abból a szempontból, hogy a négy napos hosszú hétvégén jöttünk át. Elsőnek kipakoltuk a konyhát, aztán a pipere dolgokat, ruhákat - végül szép lassan helyükre kerültek a dolgok. Van még 5 nagy dobozom és egy nagy műanyag ládám, amikben könyvek és porcelánok vannak (konyhai bögrék és társaik) - ezeket nem is szándékozom addig kirakni, amíg nem végleges az itteni életünk. Ez alatt azt értem, hogy párom új munkahelyének is rendben kell lennie ahhoz, hogy megnyugodjunk és végleges letelepedésen gondolkodjunk.

A hétvége után elindultam Kölnbe, a jubileumi 50. kezelésre. Sajnos pezsgőt nem bontottunk, de egy kis nyaki MRI vizsgálattal megfűszerezték a kinti tartózkodásomat. Az első MRI vizsgálatok eredménye már látható a kórház számítógépes rendszerében, hála az égnek változás továbbra sincs! A nyaki MRI vizsgálat eredményével együtt november vége felé várható a 8. ellenőrzés kiértékelése, ezt csak a legközelebbi kiutazásomkor tudom megnézni. 

És itt ez az új város... próbálom az eddigi fix pontokat visszahozni az életembe. Tornaórákra járni, németül tanulni, horgolni a karácsonyi ajándékokat. Napközben felfedezem a környéket, a belvárost, ma is 3 órát sétáltam: el a könyvesboltba keresztlányom születésnapi ajándékáért, aztán a Lipóti péknél egy kis joghurt vásárlása, okmányirodában ügyintézés, aztán be a postára, átirányítani a leveleinket. 

Ha a naptárra nézek, hamarosan 2 éve lesz, hogy először kiutaztunk Kölnbe, az első találkozóra a kísérleti csoporttal. Sosem felejtem el azt a dátumot: 11. hónap 11. napján 11 óra 11 perckor kezdődik a kölni karnevál és persze mi is erre a napra kaptuk időpontot. Szinte lehetetlen volt szállást találni...

mennyi aggodalommal indultunk el itthonról! Hihetetlen, hogy itt ülök "szinte egészségesen" és ennyire jól érzem magam a bőrömben!

Egy őszi fotó Kaposvárról és egy karácsonyra készülős kép Kölnből:

Veszprémbe beköszöntött az ősz

Amikor Kaposváron voltam szeptember közepén, csodálatos késő őszi idővel kényeztetett az időjárás. A panzió udvarán horgolgattam, amikor egy idős bácsi és néni sétáltak mellém, leültek a padokra, angolul beszéltek. Aztán a bácsi egyszer csak átváltott magyar nyelvre és szavalni kezdett: "itt van az ősz, itt van újra, s szép, mint mindig énnekem, Tudja Isten, hogy mi okból szeretem? de szeretem". Emlékszel, erre emlékszel? - kérdezte a nénit továbbra is magyarul. Ki is ez? - kérdezte a néni angolul. Petőfi Sándor - válaszolta a bácsi magyarul. És csak nevettek és nevettek, aztán angolul folytatták a társalgást családról, gyerekekről, ízületi problémákról, az egész életükről. Nem, nem olyanok voltak, mint régi szerelmesek, hanem mint a régi osztálytársak, akik nem látták egymást több évtizede és mintha most egy röpke osztálytalálkozóra érkeztek volna. Nem tudom pontosan, onnan hová mentek, mit csináltak, de az érzés maga, hogy mennyire örültek egymás viszontlátásának, amilyen tisztelettel viseltettek egymás iránt, az megmarad bennem egy életre.

Tegnap újra napsütéses idő volt, legalábbis Veszprémben, reggel. Ezt a képet ott készítettem, hogy ebből a szép őszi hangulatból egy pillanatot megmentsek az utókornak.

Egy kis helyzetjelentés: minden rendben van nálunk, dobozolom az életünket, előkészülök a költözéshez. Jövő héten megyek MRI vizsgálatra, most következik a 8. nagy ellenőrzés!

Rózsalakodalom / 10. házassági évforduló

Múlt pénteken ünnepeltük a 10. házassági évfordulónkat. Meglepetéssel készültem páromnak, ehhez hívtam segítségül a Táblácska csapatát, akiknek 8 pontban megadtam életünk főbb eseményeit. Ebből készítettek - rajzoltak egy SztoriTáblát, ami tulajdonképpen az életünk képregény formában:

A képek és a történet az óramutató járásával megegyező irányba haladnak.

1. kép az 1-es mutatónál található, a megismerkedésünk körülményeit ábrázolja. Nem titok, mi egy csevegő oldalon ismerkedtünk össze 12 évvel ezelőtt, akkor még létezett az egyik kereskedelmi csatorna műsorújságján egy oldal, ahol emberek beszélgettek, sőt még bulikat is szerveztek a tagoknak. Itt csevegtünk mi életünkben először és találkoztunk később személyesen is.

2. képen az első szerelmes éjszakánkat ábrázolják, amikor is lementem a páromhoz szakdolgozatot írni, mert neki volt számítógépe, nekem nem - és azt mondta, hogy át is olvassa, amit írok. Az olvasásból más is lett...

3. képen az eljegyzésünk izgalmas pillanatai láthatóak. Hazaérve azt gondoltam, hogy kigyulladt a lakás (a bejárati ajtó feletti ablakon keresztül úgy tűnt, hogy valami égne a lakásban és a tűzoltókat akartam hívni), de amikor beléptem, mécsesekkel kirakott folyosó és egy vigyorgó pasi fogadott.

4. kép a házasságkötésünk napja

5. képen a diagnózis napja - Árpi ekkor államvizsgázott. Egyik nap védte a diplomáját, másik nap meg az államvizsga. Közben pedig a diagnózis a veszprémi kórházban..

6. képen a transzplantációs szobám látható. A nővéren kívül hozzátartozó nem jöhetett be hozzám, így párom a lenti parkban ült le és hívott fel telefonon, hogy láthassam egy kicsikét.

7. képen a komplett remissziót hivatott bemutatni, ami a kölni kezeléseknek köszönhető.

A legutolsó kép, a 8. azt mutatja, hogy elköltözünk hamarosan, mégpedig Kaposvárra.

Az évfordulós napokat nyugalomban töltöttük, mindketten úton voltunk előtte, így felüdülés volt a Balaton parton ebédelni, sétálni, sütizni. Mert most minden rendben van, még akkor is, ha a fejünk felett ott lebeg, hogy új életet kezdünk, páromnak új munkája lesz és ezzel egy teljesen új környezetbe kerülünk. Nagyon várjuk a költözést, de izgulunk is miatta! Kilépünk abból a világból, azok közül az emberek közül, akik eddig meghatározták a mindennapokat, akik már ismernek bennünket. Ez nagyon nehéz.... de izgatottan várjuk. Úgy érzem, hogy ez egyfajta lezárása lesz az elmúlt 7 évnek!

46. kezelés

Szaladnak a hetek és irgalmatlan tempóban közelítünk a bűvös, 50. kezeléshez. Régen írtam arról, hogy pontosan hányadik kezelésnél is tartok... nos szám szerint a 46. adag Nivolumab (Opdivo) infúziót kaptam meg múlt csütörtökön. Szinte rutinná vált a folyamat, nem is érdemes sokat írni róla. Október végén csinálják majd a következő ellenőrzést MRI vizsgálattal, addig nincs miért izgulni.

Kimondottan jó kondícióban vagyok, visszaszedtem az összes leadott kilómat. Hetente kétszer járok tornázni, ahol is mindenféle izomerősítő, alakformáló és egyensúly javító feladatokat csinálok Timivel (Ő a trénerem). A torna után még felgyalogolok a veszprémi autóbusz állomásra, onnan haza Várpalotára, onnan meg fel gyalog a dombra - ezzel meg is van a dupla tornaóra az adott napon. A cél, hogy az elmúlt másfél évben felszedett 15 kilót valahogyan visszaadjam a teremtőnek, azaz inkább tornával és nem limfómás fogyással, mint régen.

A múlt héten húgom, Hajni is elkísért kölni utamra. Ő most repült életében először és én hálás voltam a sorsnak, hogy szép időt kaptunk az utazáshoz. Semmi felhő, kellemes meleg (sőt hőség) kísérte utunkat. Csütörtökön a megszokott forgatókönyv szerint lezajlott az infúzió, utána elmentünk a Lindt csokoládémúzeumba, ámuldozni. Fantasztikusan fest, ahogy a látvány-gyár belsejébe érve az üvegablakból a Rajnát bámulhattuk az orrunk előtt! Az ablak előtt kicsi, arany kakaóbabok formálnak egy hatalmas kakaóbab formát, aminek az aljában csokoládé hömpölyög és egy nagyon kedves hölgy ostyalapokat mártogat bele és ezzel kínálgatja a látogatókat. Hm.... nesze neked torna! Régi gépek között járkáltunk, régi öntőformákat nézegettünk, láthattuk, hogy hogyan kezdenek el egy csoki-focilabdát készíteni (formában fehér csokit öntöttek, rázógépen jól eloszlatták minden szegletbe és utána még felrakták egy folyamatosan forgó gépre, az egyenletes eloszlás érdekében). A múzeum mindenre kiterjedően foglalkozik a csokoládéval: a történelmével, a gyártás bemutatásával, a kultikus csokoládék felvonultatásával és egy trópusi zöld-házzal, ahol a különféle növények láthatók a kakaófa mellett.

Pénteken reggel a Dómban kezdtük utunkat, majd kizötyögtünk egy dottóval (Bimmelbahn) az állatkert mellé, a Flora gardenbe (virág és botanikus kert). Hűvös reggelünk volt, elkelt egy kis kardigán vagy sál a sétához! A legrégebbi nyilvános kert Kölnben, 11,5 hektáron fekszik. Mi csak a kertben tudtunk sétálni, renoválás alatt van a fő látványossága, az üvegház. Nem baj, sok szép virágot láthattunk. Ebédre már a belvárosban került sor, és ott sétáltunk az indulásig. Este sikeresen landoltunk Budapesten :-)

Felső-Ausztria

Barátnőmmel pár hónapja beszéltük, hogy valahová elutazhatnánk közösen az államalapítási ünnepünk környékén, pár napra. Hosszas tanakodás után választásunk Felső-Ausztriára, Salzkammergut tartományra esett, ezen belül is a Hallstatti-tó környékére. Az utazás előtt pár héttel próbáltunk apartmant foglalni 4 felnőttre és 2 gyerekre, nagy választék már nem volt! Szóval azt foglaltuk ami volt, így kerültünk Gosau városába. Rábafüzesen keresztül léptünk határt, onnan kocsikázva fel a hegyekbe, pár megálló és 7 óra utazás után értük el a szállásunkat. 

Gosau a Dachstein hegy lábainál fekszik, tengerszint felett kb. 780 méter magasságban, egy völgyben. A hosszú főutca mellett épült alpesi házak, a gyönyörűen virágzó és élénk színű muskátlikkal fenséges látványt nyújtanak. Utazáunk utáni első nap, pénteken is ezen a környéken maradtunk, bementünk az Őslényparkba (Urzeitwaldpark), felmentünk a tóhoz (Gosausee), onnan pedig libegővel (Gosaukammbahn) fel a hegyre és onnan néztünk szét:

Délután bementünk Hallstatt városába, ahol a házak a sziklafalba épültek, egymás alá - fölé - mellé, mesés összképet alkotva:

A városka főterén is látható, hogy még a gyümölcsfákat is úgy "növesztik" a helyszűke miatt, hogy felfelé haladjanak a házfalon, így helyet is megspórolnak és a termés leszüretelhető az emeleti ablakokból:

Vasárnap egy hajó fedélzetéről is megcsodálhattuk a város látképét:

Második nap utunk Bad Ischl-be vezetett, a császárvárosba. Megnéztük Ferenc József és Sissi császári nyaralóját:

Délután a St. Wolfgang településen sétáltunk, a legromantikusabb hely, amit valaha életemben láttam (ehhez biztosan az is hozzájárult, hogy kisütött a nap és 30 fokra kúszott fel a hőmérséklet). A tó (Wolfgangsee) a tartomány legnagyobb tava és ez az a hely, ahonnan vonattal (SchafbergBahn) felmehetünk a Schafberg hegycsúcsra és jó időben láthatjuk a környék összes tavát! 

Vasárnap délelőtt még kicsit kedveztünk a helyi látványosságoknak a Hallstatti-tónál, felejthetetlen élményben volt részünk. Egy biztos, hogy 2,5 nap kevés ahhoz, hogy mindent lássunk a környéken, ez csak bemelegítésnek jó! 

Horgolt nyuszika

Lotti következő kérésének is eleget tettem, elkészült a nyuszika, amit már jó pár hónapja elkezdtem! 

A darabok a horgolós táskámban kallódtak, nem volt időm a befejezésre. Azonban a héten a gyereket is kölcsönkaptam pár napra, persze ezzel azt is vállaltam, hogy befejezem a félkész muszókát. Megérte :-) volt egy kislányom 4 napig, gazdagabb lettem ezzel az élménnyel + egy vízzel fixálós tetoválással, némi elvesztett Uno játszmával és pár mesefilm megnézésével.

A magyar mintáját itt találtam (köszönettel Topy világának a fordításért):

Tavaszváró nyuszi

Az elkészült nyuszi-lány a konyhaasztalon ülve, tavirózsa-gyertya társaságában:

Lotti kezében:

Szabadon

A mai nap már a 2. hétköznap a munkám nélkül. Múlt pénteken volt az utolsó napom, terveztem sok-sok mindent arra a napra, a fele sem valósult meg. Kolléganőmmel búcsú-reggelivel készültünk a kollégáknak, Ő gyesre ment, én meg csak úgy el, pihenni. 

Azon a napon volt minden: utolsó pillanatban, bejelentkezés nélkül érkező beszállító, aki mindenáron velem akarta megoldani a problémáját; utolsó pillanatban megérkező engedélyek szerződések felbontására, panaszkodó emberek, hogy mit csinál rosszul a vezetés. 

Nagyon sajnálom, hogy le kell zárnom életem ezen szakaszát, mert rengeteg dologban támogatást kaptam tőlük, de mostanában úgy éreztem, hogy a stressz újra belopja magát abba az elviselhetetlen szakaszba, amitől már aludni nem tudtam. 2 hónapig rágódtam a dolgon, azt éreztem, hogy nem tudok minden téren megfelelni. Folyton rohantunk mindenhová, a hétköznapok egybefolytak. Akkor mondtam azt, hogy megállok, mert ha nem, akkor ebből nagyobb baj lesz! 37 évesen el tudom dönteni, hogy mit akarok csinálni és mit nem. 

8 évet dolgoztam velük, ebből 7 évet a limfómával való küzdelemben. Szerintem klassz kis csapat :-) örülök, hogy részese voltam ennek a családnak, mert ez egy kis család, akárhogyan is, a munkában sok időt töltünk, nem lehet érzelemmentesen csinálni a hétköznapokat. Az érzés, hogy tartozunk valahová - főleg a nehéz időkben - felbecsülhetetlen! Jó volt ide tartozni!

De most már más az irány... elsőnek kitakarítok itthon, meg kidobálom a kallódó dolgokat. Aztán ma érkezik barátnőm kislánya, pár napot velük fog tölteni - ezt már a tavasszal lebeszéltük és én állom a szavamat. Be kell mennem az adóhatósághoz, fixáltam órákat a német tanárnőmmel és fel kellene hívnom az edzőmet is, megyek tornázni. Jövő héten kezelés Kölnben, utána egy pár napos pihenés a barátokkal. Mikor fogok így unatkozni?!

Képek a búcsú-reggeliről:

Follow up 7# / 7. ellenőrzés

2 héttel ezelőtt voltam MRI vizsgálatokon, születèsnapom alkalmából. Az utóbbi hónapok stresszes napjai miatt aggódtam, hogy milyen eredményt fogok kapni. Megkönnyebbültem amikor ma felolvasta az orvos, hogy ez is komplett remissziót mutat!

A 7 éve történt diagnózis óta ez a leghosszabb periódus az életemben, hogy tiszta vagyok!!! 2015 áprilisi vizsgàlatok óta! Még a transzplantációm után se tartottam ki ilyen sokáig. Nem mintha az rajtam múlt volna...

Azt beszéltük meg ma a dokival hogy addig tartanak benn a kísérletben, amíg bírom ès a szervezetem is toleràlja. Tehát továbbra sem tudom, meddig járok Kölnbe.

Minden dolog az életemben csak másodlagos. Ez a szép eredmény a legfontosabb! 

Az idei nyár sok fordulatot tartogat

Egy hónapja nem írtam már bejegyzést, pedig a kezelések folyamatosan mennek, múlt héten voltam a 41. infúzión és a 7. kontroll MRI vizsgálaton. Azért ez egy nagyon szép szám és nagyon nagy, mindenki csodálkozva néz rám, amikor az aktuális kezelési tervet meglátják a nővérek. Vannak mások is, akik folyamatosan résztvevői a kísérletnek, de magasan vezetem a sort ezzel a negyvenegy infúzióval. A többiek párral le vannak maradva....

Aztán megünnepeltük a 37. születésnapomat! Azt mondtam mindenkinek, hogy nagyon büszke vagyok rá, hogy eddig eljutottam, mert nagyon sok "munka" eredménye ez. Mindenki munkája, nem csak az enyém. Mindenkié. Köszönöm!

Az elmúlt hónapokban súlyos döntést hoztam: abbahagyom a munkámat. 2 hónapja érlelődött már bennem a gondolat, mindenféle szervezeti változás indította el a folyamatot bennem. Újra nem aludtam, hajnali 3-kor itt járkáltam a lakásban, és azon kaptam magam, hogy az a munka, ami a transzplantáció utáni hónapokban erőt adott nekem, most az ellenkezőjére fordult: elveszi tőlem az erőt. 

Elmentünk egy hétre kikapcsolódni június elején, azokban a napokban remekül aludtam. Ahogy visszajöttünk, az első munkával töltött nap után újra visszajött az álmatlanság. Párommal megbeszéltem ezt már régebben, de most újra megerősített benne, hogy ha a felmondás mellett döntök, akkor támogat a döntésemben. Másnap megtettem, és most már nyugodtan alszom. Nagyon hálás vagyok azért a sok támogatásért, amit tőlük kaptam, de le kell zárnom életemnek ezt a szakaszát. Nem megy így tovább. 

Hogy mit fogok csinálni?! Még nem tudom.. vagyis körvonalak vannak: emelt óraszámban német tanulás, beadtam a jelentkezésem az egyetemre, tanulni szeretnék. Több időt akarok fordítani magamra. Láttam mindenféle önkéntes munkát az interneten, azt is tudok vállalni! Évek óta ígérgetem magam minden barátunknak, hogy meglátogatom. Barátnőm kislányának is megígértem, hogy nálunk tölthet 5 napot a nyári szünetben. Sok - sok ígéret, amit nem tudtam teljesíteni a munka és a kezelések miatt.

Hoztam pár képet az elmúlt hetek eseményeiből, születésnapom előtt 1 napra kimentünk Bécsbe, soha nem jártam még ott, de egy nap semmire sem elég.

Lovacskák Bécsben

Szülinapos ebédje a kemencéből

Lakodalom volt a mi utcánkban...

Január óta tudjuk, hogy Anyukám idősebbik keresztfia nősülni készül. Először csak a nagy hírt mondták el, aztán eljött az idő, amikor a meghívó is elkészült és hivatalosan is meghívtak bennünket az esküvőre. Az eljegyzésük után tréfásan azt kértem tőlük, hogy próbálják meg úgy szervezni a dolgokat, hogy én is jól legyek és ott tudjak táncolni a lagziban! Mint tudjuk, minden viccelődésnek van igazság tartalma. Komolyan gondoltam, hogy látni akarom a saját szememmel, amikor összekötik az életüket!

Apukám nincs közöttünk, pedig a násznagy szerepét felénk a férfiak szokták betölteni. Nagyon aranyos volt Peti, amikor azt mondta Anyunak, hogy keresztanya, Te leszel a tanúm, ez csak természetes! A keresztszülőséget van aki félvállról veszi, van aki komolyan - de biztosan állíthatom, hogy nekem például, akinek nincsen saját gyereke, a keresztgyerekek jelentik a gyerekek némi nemű pótlását. Ebből kifolyólag sokat készültünk az esküvőre, a vőlegény kérésére a régi hagyományokkal tarkított lakodalmat szeretett volna. Anyukám éjszakánként ezen töprengett, hogy mi és hogy legyen, sokszor alvás helyett.

Gyorsan eltelt 5 hónap és pénteken elérkezett az a nap, amikor délután elindultunk a vendégfogadásra. Húgom koszorúslányként vezette be a Vőlegényt a templomba, Anyukám csinos kompléban (ruha + kiskabát), Bandi és Árpi öltönyben, nyakkendőben, én pedig egy mostanában felkapott csipkével díszített ruhát viseltem. A helyi szokásoknak megfelelően felpakoltam érkeztünk meg az étterembe, Anyukám páros galambot (grillázs torta), a fiúk csokikkal teli megrakott kosarakat, Húgom a virágkosarat hozta, nálam pedig egy horgolt menyasszony és vőlegény, illetve pénzátadó doboz volt, mint nászajándék. A fiatalok a bejáratnál vártak bennünket :-) innentől kezdve megkezdődött a hajnalig tartó buli. 

A menyasszony és a vőlegény elsőként a búcsúztatón, a vőfély vezetésével elköszönt a szüleiktől, testvéreiktől, nagyszüleiktől. Az a vers, amit ilyenkor mondanak, hiába hallottam már legalább százszor, azért könnybe szalad tőle a szemem még most is. A búcsúztató után elindult a lakodalmas menet a polgármesteri hivatal kertjébe, a fiatalok, szüleik és a tanúik szalagokkal, tülökkel, virágokkal feldíszített pavilonba vonultak be, a násznép pedig körülöttük foglalt helyet. Azután átvonultunk a templomba, ott egy nagyon normális, modern szentbeszédet tartó pap adta őket össze. Visszatértünk az étterembe, onnan beindult a mulatás, a tánc reggelig. Vacsora után felszelték a tortát, később gyertyafény keringőt is jártunk!

A menyecsketánc alatt a násznagynak, Anyukáméknak nagy szerepe volt, a násznagyok beültek a szépen megterített asztal mögé, ők vigyáztak a kosárra, amibe a pénzt dobálták azok, akik táncolni akarta a menyecskével. A menyecsketánc után elhúzza a zenekar a következő nótát:

"Asszony lesz a lányból, bimbóból a rózsa,

Sok-sok édes percből, sok-sok boldog óra.

Az órákból napok, a napokból évek,

Fekete hajadból lassan hófehér lesz,

lassan hófehér lesz.

Meg nem állíthatjuk az idő múlását,

Késő ősz időben virág hervadását.

Mert jöhet a tél is, a virág lehullhat,

Csak a mi szerelmünk soha el nem múlik,

Soha el nem múlik."

Itt már mint újasszony és újember vonulnak ki a teremből, miközben rózsaszirmokat szórtak a lábuk elé (és pénzt is, amit közben felkapkodtak). A keresztmamák ezután italokkal, csokoládéval, süteménnyel megkínálta a vendégeket és törték darabokra a "páros galambot", a grillázs tortát és kínálták körbe. Régebben, amikor gyerek voltam, ennél sokkal több szokást vonultattak fel a lakodalomban, de a modern időkkel eltűnnek a hagyományok.

Hoztam képeket is az eseményről:

Pénzátadó doboz a www.penzajandekok.hu ügyeskezű Edinájától

Az étteremben

A fiatalok színei: sárga és fehér

Húgom virágcsokra

Nászajándékunk, egy fantasztikus ügyes rokonunk, Melinda keze munkája

Meglepetés csokoládé a SzilvaDekor Szilvijètől

Csak azt tudom mondani soraim befejezésként, hogy végtelenül boldog voltam, hogy ott lehettem az esküvőn! Családom körében, sokat táncolva (és persze mindig pihenve, mert nagyon melegem volt egész este). Jó volt nézni az eseményeket, jó volt benne sodródni!

Ezt kivételesen magamnak....

Egy kis kendő, maradék fonalból horgolva, a Gombolyag magazin 2016/01. számának útmutatásával. Ha valaki emlékszik, akkor Anyukámnak készült ebből egy csipke kendő 2014 karácsonyára, az első kölni utunk alatt kezdtem neki. Gyönyörű színei vannak ennek az Alize Díva fonalnak, nekem nagyon tetszik!

Mini amigurumi

Barátnőm kislányának következő kérése egy delfin volt, türkizkék háttal és rózsaszín pocakkal. Az ingyenes minták között keresgélve most is egy egyszerű változatot választottam. A fizetős mintákon még gondolkodom, lehet, hogy megvásárolok egyet a jövő héten és készülni fog delfin 2.0 verzió is. Jó lett volna hozzá egy pár biztonsági szem, de annak használatát még nem ismerem, legközelebbi munkánál ki szeretném próbálni.

A delfin akkora, mint a fél tenyerem, hamar elkészültek a darabjai, az összeállítása tovább tartott és így sem vagyok teljesen elégedett az eredménnyel!

Delfinecske

Pünkösdi mulatságok

Az este bulizni voltunk a kollégákkal, egy kis vacsora és retro disco kerekedett ki belőle. Az elmúlt hetek stresszelése után jól esett egy kis feszültség oldás! Mert nem mondhatom, hogy mostanában nyugodtan tudok aludni. A március végi megbetegedésem 6 hétig elhúzódott, több típus, doboz antibiotikum és sok-sok házi praktika segítségével (gyömbér tea, kamillás ülőfürdő, sós vizes lábáztatás) harcoltam a vesegyulladással, különböző fájdalmakkal. A vérképem a múlt hétre állt helyre, indult vissza a normál tartományba. A munkahelyemen történő változások is megviselenek, valószínűleg ez is rásegített a lassú regenerálódásra.

Közben megy az idő, mennek az infúziók folyamatosan. Mindenféle cikk jelenik meg ezzel kapcsolatosan, akit érdekel, aki érintett a témában, az most már Opdivo néven keresse a Nivolumabot, ez lesz a becsületes neve, kereskedelmi forgalomban. Írják, hogy Amerikában már megkapta a jóváhagyást klasszikus Hodgkin limfómába, hogy most az európai gyógyszer ügynökségnek is benyújtották a jóváhagyási kérelmet, írják a reagálási százalékokat és a jelenleg folyó kísérlet eredményét nemsokára publikálni fogják.

Személy szerint roppant módon örülök a hírnek, remélem hamarosan itthon is használni kezdik Hodgkinra. Mert Melanómára itthon már másfél éve tesztelik.... nem tudom, hogy azzal hol tartanak, milyen eredményekkel. A külföldi tanulmányok olyat is írnak, hogy az első kísérleti betegek 34%-a már több, mint 5 éves túlélési időt mutat!

Legyen ez a mai nap kívánsága, ebben a szürke, esős májusi napon, hogy a hosszú távú túlélők köze tartozzak!

Virágokat kaptam ☺ hugom első rózsái a viràgos kertjéből és Ági gerberái

Mai napra

Van egy jegyzetfüzetem, aminek minden oldal aljára különböző idézetet helyeztek el a tervezői.

A mai napra az alábbi jutott:

" A boldogság nem kapható készen. Saját tetteinkből ered" - A dalai láma

Hétvégén horgászversenyt szerveztek kollégáink, készítettem 400 képet, ebből párat szeretnék megmutatni, hogy mennyire szépséges időnk volt:

A legfiatalabb korosztály is türelmesen várt a halakra:

Természetesen a plüss figurák is meglátogatták a versenyt:

Szuper kis program volt, igazán jót tett a lelki világomnak :-)

Follow-up 6# (Nyomonkövetés 6#)

Március elején és március végén elvégezték a 6. nyomonkövetés MRI vizsgálatait. A legutóbbi utazásomnál kicsit félve ültem a bécsi reptéren, mert azon a reggelen robbantották fel a brüsszeli repteret. Sokféle gondolat keringett a fejemben: most folyton nézzem az utastársaimat, hogy ki lehet rossz alak? Ha nem tetszik valakinek a fizimiskája, bőrszíne, akkor üljek odébb?! Általában olvasok, amikor várakozom vagy levelet írok, azaz nyugodtan töltöm azt az időszakot. Van elég "izgulnivaló" az életemben, nem szorulok még több stresszre. Fura ez a mostani világ.

Szóval a lényeg az egész történetben - és ezért utazom ki minden alkalommal - , hogy jól mutat a újabb komplett remisszó az összefoglaló papírokban! Továbbra is szépen tartom a stabil állapotot, jipijájééééééé!!!!!


Húsvétra készítettem egy túrókrémes, kicsi tortát nyírfacukorral és teljes kiőrlésű keksszel. Eredetileg ombre tortának indult, de nem sikerült az áfonyával megfelelően színezni a legalsó réteget, nem lett olyan vadító lila... No mindegy, az eredmény nekem így is tökéletes volt, finom túrókrém, mascarponéval és pici tejszínnel, étcsokival és áfonyával a tetején.

Az étcsokit picit vékonyabban legközelebb, nehéz volt így szeletelni!

OMBRE torta

Kicsit egyedül

Páromat az a megtiszteltetés érte, hogy meghívták 2 hétre egy másik földrészre, munkából kifolyólag. Mivel az utazás jóváhagyása csak az utolsó pillanatokban érkezett meg, így nem sok időm maradt elkészíteni az utazócsomagot. Az utazása előtti héten esküszöm, hogy mindenhonnan ezt hallotuk: elnézést kérünk, még sosem jártunk így! Ez volt az öltönyösnél, ez volt az ingek rendelése és elmaradt leszállítása után. Nem mintha minden nap vásárolnék új öltönyt, ugyanoda megyünk évek óta - de most valahogyan semmi nem akart összejönni. Az utolsó pillanatba rohantam fehér inget venni Veszprémbe, utána pedig az öltönyöshöz át Fehérvárra. Péntek estére azonban minden megoldódott.

Azon a héten tanácstalanul álltam a bőröndök között: mégis melyikbe csomagoljak?! Ráadásul úgy, hogy én is elutaztam a hétre MRI és infúzió kombinációjára Kölnbe, ergo nekem sem volt elég egy hátizsák. Az biztos, hogy elfáradtam a sok apró, pici teendő tömkelegében - nem vagyok már olyan, mint a kezelések előtt voltam.

Szombaton pedig jeles családi eseményen vettünk részt, az ország másik felében, Hugom diploma átadó ünnepségére mentünk. Büszke vagyok rá, hogy megcsinálta!

Vasárnap a kocsiban hazafelé előjött a herpeszem, ami csak akkor jelentkezik, ha legyengül az immunrendszerem vagy ha iszom valaki után ugyanazon pohárból. Hazaérve tömtem magamba némi C-vitamint, multivitamin és vad krémezésbe kezdtem. Az eredménye 2 nap múlva látszódott, gyorsabban lezajlott, mint szokott.

Aztán a héten én is repülőre ültem, megcsinálták a hosszú vizsgálatot az MRI-ben, ez volt a has és mellkas ellenőrzése, másfél óra kötözött sonkaként egy csőben. Eredmények majd pár hét múlva, nem sietik el. Infúzió is lezajlott szépen, csütörtökön, este hazarepültem. Kollégánkra, Zolira bízott párom, Ő segített nekem ezekben a napokban a reptérre való kijutásban. Köszönöm neki , hogy ilyen rendes velem mindig!

Ma - holnap egy kicsit pihenek, mert ha nem pihenek, akkor nem lesz erőm tovább menni. Vannak pillanatok, amikor figyelni kell a szervezet jeleire és megállni. 

Családom és Barátaink folyton jelentkeznek, aranyosak, hogy nem hagynak egyedül. Mert most kicsit egyedül vagyok.