Mellkas CT eredmény: natív mellkas CT - vénaelégtelenség miatt: mindkét oldalon a supraclavicularis (kulcscsont feletti üreg) és a középső mediastinumban (mellüreg középső része) nagy kiterjedésű 10-20 mm átmérőjű megnagyobbodott nyirokcsomók láthatók - jobb főhörgő compressioval (nyomás).
Teljes has és medence CT vizsgálat - itt minden rendben!
Ekkor már több hete vártunk arra, hogy végre valaki felfedezze, diagnosztizálja a problémát. A gégész doki csak széttárta karjait és azt mondta: sajnos neki eddig tartott a tudománya... A családunk és a kollégák aggódtak és bíztattak! Ha az interneten keresgéltünk, azonban mindig a limfóma megnevezést dobta ki a kereső.. fogalmam sem volt róla, hogy mi ez?? Kolléganőm közbenjárására jutottam el egy hematológus-onkológus doktornőhöz, aki szinte a telefonban beletrafált a diagnózisba. Természetesen bementünk hozzá személyesen a kórházba, ez június 10-én volt, sosem felejtem el azt a napot, mert a párom akkor védte a diplomáját, másnap államvizsgázott. Csak ültünk a székben, megnézte a papírokat és azt mondta: rendeli jövő hétre a kemoterápiás gyógyszereket, mert ez egyértelműen Hodgkin! Elkezdtem nevetni, majd sírni - nem is tudom már, hogy a férjem hogyan reagált, mert háttal ültem neki, nem láttam az arcát. Csak a kezét éreztem hirtelen az enyémen :-) Ekkor már évek óta próbálkoztunk a baba-project összehozásával, de nem sikerült.
Valahogyan kijöttünk a kórházból...
Nehéz volt elmondani a családjainknak a pontos diagnózist. Azt hiszem, hogy elsőnek az anyukámat hívtuk, aztán a tesóm is telefonvégre került (200 km van közöttünk); ezt követően anyósomnak mondtuk el, hogy valószínűleg nem lesz egy sétagalopp, amit csinálnunk kell (szintén telefonon, mert ők is messze élnek tőlünk), de megcsináljuk, mert ennél a típusú betegségnél rendkívül jók a gyógyulási esélyek. Fél év és minden rendben lesz, aztán pedig kisbabánk is lehet!
Másnap reggel a kollégáinknak is elmeséltük, hogy hová megyek: a gyűrűjükben állva-ülve mondtam és mondtam, hogy mit mondott az orvos előző este... együtt izgultak velünk áprilistól, látták, hogy minden héten más vizsgálatra megyünk, együtt vártuk az eredményeket, segítettek, ha elakadtunk a kórházak szövevényes világában, mert addig nem volt szükség arra, hogy ismerettségünk legyen ilyen téren.
Valahogyan kijöttünk a kórházból...
Nehéz volt elmondani a családjainknak a pontos diagnózist. Azt hiszem, hogy elsőnek az anyukámat hívtuk, aztán a tesóm is telefonvégre került (200 km van közöttünk); ezt követően anyósomnak mondtuk el, hogy valószínűleg nem lesz egy sétagalopp, amit csinálnunk kell (szintén telefonon, mert ők is messze élnek tőlünk), de megcsináljuk, mert ennél a típusú betegségnél rendkívül jók a gyógyulási esélyek. Fél év és minden rendben lesz, aztán pedig kisbabánk is lehet!
Másnap reggel a kollégáinknak is elmeséltük, hogy hová megyek: a gyűrűjükben állva-ülve mondtam és mondtam, hogy mit mondott az orvos előző este... együtt izgultak velünk áprilistól, látták, hogy minden héten más vizsgálatra megyünk, együtt vártuk az eredményeket, segítettek, ha elakadtunk a kórházak szövevényes világában, mert addig nem volt szükség arra, hogy ismerettségünk legyen ilyen téren.
A végleges patológiai eredmény június 22-én: Diagnózis - klasszikus Hodgkin-lymphoma, nodularis sclerosis
Június 19 - Július 03. / 1.ciklus ABVD kezelés - Fogalmam sincs már, hogy pontosan mit éreztem: félelmet, izgalmat, ráadásul sokat olvastunk a neten, hogy mit hogyan és merre.. A vénaelégtelenség miatt elég macerás volt a branül felhelyezése, az első három szúrás nem sikerült, de a negyedik igen :-) Azt hiszem, hogy itt még csak borzongtam a kórházi körülményeket látva - sok beteg, a közös mellékhelység remekül hatott a kedélyállapotomra.
Az első kezelés után 1 héttel fájdalom járta át a bal karomat, ebbe kaptam az infúziót. Nem is a karom fájt, inkább mintha a csontomból sugárzott volna, a kapott fájdalomcsillapító nem használt: jégtömlővel aludtam, tudom, hogy ha sokáig jegelünk valamit, akkor gyulladás léphet fel, de mit bántam én: ha fájt, akkor jöjjön a jég! 3 vagy 4 nap után szűnt meg a fájdalom, azóta nem tapasztaltam hasonló jellegűt.
Június 19 - Július 03. / 1.ciklus ABVD kezelés - Fogalmam sincs már, hogy pontosan mit éreztem: félelmet, izgalmat, ráadásul sokat olvastunk a neten, hogy mit hogyan és merre.. A vénaelégtelenség miatt elég macerás volt a branül felhelyezése, az első három szúrás nem sikerült, de a negyedik igen :-) Azt hiszem, hogy itt még csak borzongtam a kórházi körülményeket látva - sok beteg, a közös mellékhelység remekül hatott a kedélyállapotomra.
Az első kezelés után 1 héttel fájdalom járta át a bal karomat, ebbe kaptam az infúziót. Nem is a karom fájt, inkább mintha a csontomból sugárzott volna, a kapott fájdalomcsillapító nem használt: jégtömlővel aludtam, tudom, hogy ha sokáig jegelünk valamit, akkor gyulladás léphet fel, de mit bántam én: ha fájt, akkor jöjjön a jég! 3 vagy 4 nap után szűnt meg a fájdalom, azóta nem tapasztaltam hasonló jellegűt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése