03.05 Ambuláns nyilvántartás: ... Jelenleg egy napja észlelt láz, hányinger miatt jelentkezik ambulanciánkon. A centrális kanüljét rendszeresen átmosatta osztályunkon, lokálisan antibiotikus krémmel kezelte.... A vizsgálatok alapján centrális kanül okozta infekciót valószínűsítettünk, ezért a kanült eltávolítottuk.
Ezen a hétvégén ébredtem arra, hogy a hajam jelentős része csomókban hullik; komáékat vártuk szombaton vendégségbe, keresztlányomnak ígéretet tettem, hogy eljöhetnek. És ugyan ki szegi megi azt az ígéretet, amit egy gyereknek tesz? A hétvége nagyon jól sikerült: megnéztük az állatkert új játszóházát, itthon megtanítottuk UNO-zni a leányzót :-) és persze néha hagytuk nyerni, hogy ne menjen el teljesen a kedve a játék örömétől. Vasárnap, amikor hazamentek, az iszonyatos düh fogott el a hajhullásom láttán: elhatároztam, hogy levágatom. A kezelések kezdetétől fogva számítottam erre, hogy elveszítem a hajam és nagyon szerencsés voltam, hogy 10 hónapig viselni tudtam mégis :-)
Március 8-án hárman sírtunk: a fodrászom, a párom és én a székben ülve - mert lezümmögte az a gép a hajam.. Kati nem fogadott el pénzt a hajvágásért, csak azt dünnyögte, hogy majd amikor visszanől és már normálisan lehet vágni újra, majd akkor, meg hogy ez egy jó ómen... és hogy ez biztosan így lesz!
03.16 - 03.22 IGEV kezelés I/2.
A kezelés alatt még somlói galuskát is tudtam enni :-))) nyami...
A kórházi tartózkodásom alatt óhatatlanul is megismertem más betegeket, emberi sorsokat. Sosem fogom elfelejteni azt a fiatal 18 éves lányt, aki a kézfogásnál csak annyit mondott: "jééé, hát Te vagy az??? sokat hallottam már rólad! És mondd, mennyire fáj ez a centrális véna preparálása?" ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tettünk fel egymásnak oda-vissza.
Sosem fogom elfeljteni Marika nénit sem, akit csontvelő rákkal diagnosztizáltak. Olyan szerelmesen néztek egymásra a férjével, olyan szeretettel, tisztelettel, amit képtelenség utánozni, lemásolni, leírni, elmesélni. Egyszerűen csak szerették egymást 50 év házasság után is!
Egy másik nénit is az emlékezetembe véstem, aki hatalmas nyirokcsomókkal jött minden 3. hétben a kórházba és a fiát veszítette el pár hónappal azelőtt; illetve az akkori ágy-szomszédasszonyunkat, aki még önmagát is gyűlölte és mindenkit csak szidott.
Kollégám sógornője is éppen akut limfoid leukémiával küzdött ez idő tájt - hirtelen megszaporodtak körülöttünk az ilyen betegségek. Vagy csak a magunk baja miatt kerültek előtérbe az ezen jellegű problémák?
Rettenetesen utálom a kórházi benntartózkodásokat, mert egyrészt nagyon zavar a higiénia (hiánya?) és az egy közös WC az egész osztálynak (a másik mindig rossz volt), a roppant mód ötletszegény étkeztetés és a remek ágyszomszédok, akik ha nem beszéltem, akkor "kuka"-nak tituláltak (pedig csak hányingerrel küzdöttem) ha pedig váltottam velük pár szót, akkor már az egész életemet tudni akarták azonnal, majd rámzúdították a saját problémáikat. Nem tartom magam antiszociális egyénnek, de néha sok volt a jóból...
A második kezelés a természetgyógyásznál.
Rettenetesen utálom a kórházi benntartózkodásokat, mert egyrészt nagyon zavar a higiénia (hiánya?) és az egy közös WC az egész osztálynak (a másik mindig rossz volt), a roppant mód ötletszegény étkeztetés és a remek ágyszomszédok, akik ha nem beszéltem, akkor "kuka"-nak tituláltak (pedig csak hányingerrel küzdöttem) ha pedig váltottam velük pár szót, akkor már az egész életemet tudni akarták azonnal, majd rámzúdították a saját problémáikat. Nem tartom magam antiszociális egyénnek, de néha sok volt a jóból...
A második kezelés a természetgyógyásznál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése