A hajam göndör és szinte már lobog a szélben!! A kihullása előtt persze nem ilyen volt: szögegyenes haj világos szőkés-vöröses színnel. A barátnőimet sikerült összetrombitálni az egyik októberi hétvégére és figyeltem a reakcióikat: kb. 2 perc elteltével néztek rám döbbenten: "hiszen neked nem is ilyen hajad volt" és nagy vigyorgás a reakció...
Voltam Szegeden is ellenőrzésen, a helyzetem továbbra is jó, tiszta a hónalj és a lágyék, egyedül a nyakamon van ez a szépséges fél alma nagyságú daganat és még pár kisebb buci. Köszönettel jól vagyok, ha nem kell szépségversenyen indulnom, akkor elviselem magamat így ahogy vagyok! 3 hónap múlva megyek újra ellenőrzésre, addig is igyekszem még többet gyógyulni, mondjuk teljesen egészségesre gyógyulni. Ezt egyébként minden este elmondom hangosan, hogy "teljesen egészséges vagyok" és igyekszem így is látni magamat. A Katánál történő kezeléseknél pedig azt vizualizálom, hogy fényesség árad a kezéből, ami beleárad a testem belsejébe és a fényesség kipucolja a rossz sejteket. Nagyot nevettem tegnap este, amikor az egyik kereskedelmi adón pont hasonló témát boncolgattak: ki hogyan gyógyult meg azoktól a módszerektől, amiket az orvosi kezelések mellett vetett be.
Ha elhiszed, amit mások mondanak: pl. ma nagyobb a daganatod a nyakadon vagy valami rossz történik veled pár hónapon belül, akkor elhiszed és tényleg nagyobb lesz a daganat a nyakadon és biztosan történik valami rossz pár hónapon belül. A SZÓ-nak óriási súlya van, szerintem is. Biztosan vannak erről hangzatos tanulmányok, de nem sok kedvem van olvasgatni nehéz olvasmányokat, mostanában nincs erőm hozzá, mert másra fordítom az energiáimat.
Azt hiszem, hogy összefoglaltam röviden az elmúlt hónapok eseményeit, biztosan fogok még rajta csiszolni vagy hozzáírni, amikor eszembe jut még egy-egy fontos mozzanat, mert biztosan kihagytam valamit; hiába, a kemók után a memóriám sajnos nem a régi, feledékeny lettem.
Minden orvosnak köszönhetek valamit, hogy eddig eljutottam: a régi kezelőorvosomnak azt, hogy elkezdtem magamra hallgatni és figyelni; az új kezelőorvosomnak pedig azt, hogy végre megbízok egy vadidegen emberben pár találkozás után és a folyamatos előre-menetelésemet az orvosi kereteihez mérten támogatja. Nem utasítottam el teljesen az orvosi kezeléseket, félreértés ne essék, de jelen pillanatban szünetre van szükségem, hogy a saját szervezetem egyedül küzdjön a problémával és ha ebből a küzdelemből sikeresen jövök ki, akkor pedig nyertem. Aki időt nyer, életet nyer.
Esténként már nem munkával töltöm az időmet, mint régen, hanem hallgatok egy kis meditáicós zenét, kötögetek vagy horgolok, vár rám két könyv is, amit el szeretnék olvasni: Tolle - Most hatalma a gyakorlatban és egy könyv a párkapcsolatokról. Nemrég fejeztem be a holnapi ebédem elkészítését: egy kis joghurtos-rizslisztes öntettel nyakon öntött és megsütött karfiolt és pagoda karfiolt (Fibonacci spirálok láthatóak a rózsákban, egyszerűen hihetetlenül néz ki). Nagyon finom paradicsomot is tudtam venni pénteken a piacon a zöldségesemnél, még nyár íze van! A kajáimat magamra szabom a szabályok betartásával: nincs hús, fehér liszt és cukor. Töltött paprika - csak barna rizzsel és zöldségekkel töltve, csőben sütött zöldségek csak joghurtos-rizslisztes öntettel leöntve, spenótos tésztát gyúrok néha (Tominak már nyár óta ígérgetem, hogy megint kaphat belőle); hagyma bhaji (csicseriborsó bundában sütött hagymaszeletek), főzelékek, házisajt és tojás, néha egy kis hal. Havonta 1x pedig husi -ezt nem hagyom ki sosem! Ilyenkor nem gondolok rá, mert tökéletesen jóllakom mindenfélével (meg is látszik a súlyomon továbbra is). Legutóbbi húsnapon azt találtam mondani, hogy ennék már végre egy sült libacombot és nagyon nehezen találtunk egy éttermet, ahol Ludas Matyi tálat raktak elénk libacombbal és kacsamellel a tetején... nyamm-nyamm...
Azt gondolom, hogy a teljes gyógyulás kimondása után is nagyon figyelnem kell önmagamra, hogy nehogy visszaessek, mert elterveztük, hogy örökbefogadunk egy gyermeket és ha az a gyerek méltónak talál bennünket ahhoz, hogy a szüleinek választ bennünket, akkor tartozok neki minimum annyival, hogy odafigyelek az életmódomra, hogy mindig vigyázni tudjak a családomra. Nem tudom, hogy egyébként mennyi ideig nem tanácsos kemó után saját baba project-be fogni, nekem 5 évet mondtak, de biztosan mindenkinek más a véleménye erről.
Azt hiszem, hogy összefoglaltam röviden az elmúlt hónapok eseményeit, biztosan fogok még rajta csiszolni vagy hozzáírni, amikor eszembe jut még egy-egy fontos mozzanat, mert biztosan kihagytam valamit; hiába, a kemók után a memóriám sajnos nem a régi, feledékeny lettem.
Minden orvosnak köszönhetek valamit, hogy eddig eljutottam: a régi kezelőorvosomnak azt, hogy elkezdtem magamra hallgatni és figyelni; az új kezelőorvosomnak pedig azt, hogy végre megbízok egy vadidegen emberben pár találkozás után és a folyamatos előre-menetelésemet az orvosi kereteihez mérten támogatja. Nem utasítottam el teljesen az orvosi kezeléseket, félreértés ne essék, de jelen pillanatban szünetre van szükségem, hogy a saját szervezetem egyedül küzdjön a problémával és ha ebből a küzdelemből sikeresen jövök ki, akkor pedig nyertem. Aki időt nyer, életet nyer.
Esténként már nem munkával töltöm az időmet, mint régen, hanem hallgatok egy kis meditáicós zenét, kötögetek vagy horgolok, vár rám két könyv is, amit el szeretnék olvasni: Tolle - Most hatalma a gyakorlatban és egy könyv a párkapcsolatokról. Nemrég fejeztem be a holnapi ebédem elkészítését: egy kis joghurtos-rizslisztes öntettel nyakon öntött és megsütött karfiolt és pagoda karfiolt (Fibonacci spirálok láthatóak a rózsákban, egyszerűen hihetetlenül néz ki). Nagyon finom paradicsomot is tudtam venni pénteken a piacon a zöldségesemnél, még nyár íze van! A kajáimat magamra szabom a szabályok betartásával: nincs hús, fehér liszt és cukor. Töltött paprika - csak barna rizzsel és zöldségekkel töltve, csőben sütött zöldségek csak joghurtos-rizslisztes öntettel leöntve, spenótos tésztát gyúrok néha (Tominak már nyár óta ígérgetem, hogy megint kaphat belőle); hagyma bhaji (csicseriborsó bundában sütött hagymaszeletek), főzelékek, házisajt és tojás, néha egy kis hal. Havonta 1x pedig husi -ezt nem hagyom ki sosem! Ilyenkor nem gondolok rá, mert tökéletesen jóllakom mindenfélével (meg is látszik a súlyomon továbbra is). Legutóbbi húsnapon azt találtam mondani, hogy ennék már végre egy sült libacombot és nagyon nehezen találtunk egy éttermet, ahol Ludas Matyi tálat raktak elénk libacombbal és kacsamellel a tetején... nyamm-nyamm...
Azt gondolom, hogy a teljes gyógyulás kimondása után is nagyon figyelnem kell önmagamra, hogy nehogy visszaessek, mert elterveztük, hogy örökbefogadunk egy gyermeket és ha az a gyerek méltónak talál bennünket ahhoz, hogy a szüleinek választ bennünket, akkor tartozok neki minimum annyival, hogy odafigyelek az életmódomra, hogy mindig vigyázni tudjak a családomra. Nem tudom, hogy egyébként mennyi ideig nem tanácsos kemó után saját baba project-be fogni, nekem 5 évet mondtak, de biztosan mindenkinek más a véleménye erről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése