12.21 - DHAP kezelés 1. ciklus
Anamnézis: ... az 5. ABVD kezelés után láz, bőrviszketés, majd köhögés is jelentkezett, ezért korai PET CT-t kértünk, ami ez előzőhöz képes progressiot mutatott, mely az ABVD-re kialakult terápia refrakteritás mellett szólt. A továbbiakban DHAP mentő protkollt indítunk, majd kemosensitivitás esetén őssejt gyűjtésre és autolog transzplantációra terjesztjük elő.... central vénát biztosítunk....
Epikrízis: ... a centrális vénát a következő kezelésig megtartjuk, amennyiben lázas szövődmény nem jelentkezik...
Egyágyas szobát kaptam a kórházban, a nővérek szomorú tekintetével - láttam, hogy nagyon sajnálnak bennünket és tehetetlenek, azon kívül, hogy kedvesek és bekötik az infúziót, mást nem nagyon tudnak tenni.
A második centrális véna preparálására került sor, reszkettem végig... Gabi nővér fogta a kezem, erre határozottan emlékszem! Nagyon kedveltem ez egész nővér-gárdát: remek emberek, még akkor is, ha a hisztis betegek az idegeiket tépázták. A párom végig benn volt a kórházban velem, éjjel kapott egy matracot, amit letehetett a földre és ott aludt - ez nekem mindennél többet jelentett ezen a világon! Az első két nap még úgy ahogy eltelt... 24 órás kemó benne... de a harmadik napon elindult a hányás. Hihetetlen szembesülni azzal a ténnyel, hogy bepisilek - mert nem tudom kontrollálni a záróizmaimat hányás közben. Arra jöttünk rá, hogy ha eszem, még csak egy picit is és kekszet vagy babapiskótát, akkor nem fogok hányni és nem epét... mert amikor nem ettem a kezelések alatt és beteg lettem, bizony zöld volt a zacskóban lévő váladék és rettenetesen keserű ízt éreztem a számban, de ki a fene tudta, hogy mi ez? hiszen sosem volt ilyen problémám előtte...
A karácsonyt a családom körében tölthettem, ezt sosem fogom elfelejteni. A hugommal még a kezelés előtt feldíszítettük a karácsonyfát, hogy amikor hazajövök, már ne kelljen ezzel bajlódni (na jó, ne lódítsak: Ő díszített én meg utasítgattam). Az ajándékokat becsomagoltam - már amit megvettem, mert 17-e után nem volt erőm a karácsonyi ajándékokkal foglalkozni. Szenteste napján hazajöhettem eltávozásra, az anyuék délután érkeztek - először csak a hálószobában tudtam feküdni, majd átjöttem a nappaliba, hogy átadjuk az ajándékokat egymásnak. A tesómtól egy üveggömböt kaptam, villogó-világító angyallal a közepén és két szép nyakláncot (mániákus nyaklánc-viselő vagyok).
Minden Szentestét a Mamánál szoktuk tölteni egy közös családi vacsorával, ez így volt az apu halála előtt is. Nem tudom, hogy az emberek tudják azt, hogy milyen szerencsések, hogy ha együtt ünnepelhetnek? Mi 200 kilométerre voltunk Tőle és nem tudtunk hazamenni...
A kezelés utána egy hétig nem tudtam enni - vagyis néha-néha egy kis babapiskótát, sós kiflit - aminek abszolút nem éreztem az ízét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése